Mosh Pitts.

sziasztok! 
ezt is megírtam végül. ^^ 
lehet hogy hétvégére bevezetem az írást, de ha kimondom magamnak hogy mindig írok hétvégén úgy se fogok! ^^ 
szóval itt a Mosh Pitts amit Betti külön kért így van egy kis meglepetésem neki benne. ;) 
jó szórakozást. ^^

xx. 

Mosh Pitts.

-          BETTI GYERE MÁR!!! –kiabáltam. – Indulnunk kell!

-          Jövök-jövök. –mosolygott miközben maga után vonszolta a hatalmas bőröndjét.

-          Betti. 3 napra megyünk. –néztem rá.

-          Tudom. De legyen miből választani. –nevetgélt. Imádtam ezt a csajt. A neten ismerkedtünk meg. Azóta kb elválaszthatatlanok vagyunk. Most is egy Asking Alexandria- Of Mice & Men párosítású koncertre készülünk.

Imádtuk Őket. Külön-külön és együtt is. Így mikor jött egy e-mail hogy lesz közös koncertjük már aznap megvoltak a jegyek mivel ki nem hagytuk volna.

-          Ugye mindent hoztál? –kérdeztem bár nem hiszem hogy volt értelme.

-          Nem a cicám otthon maradt. –vágott szomorú fejet.

-          Jajj te! –öleltem meg.

A taxi lerakott minket a reptéren.

-          Minek kellett idejönni ilyen korán!? –puffogtam.

-          Nem tudom. –durcizott Ő is. –De nézd meg mekkora sor van, inkább álljunk be mert a végén lekéssük a gépet. –mondta. Körülnézett. Látott valamit. Inkább valakiket. – Nézd. –mutatott abba az irányba ahol látta azt a két férfit. – Nem Ők azok!? –kérdezte miközben leült a derékig érő bőröndjére.

-          Nem hinném. Miért lenne Austin Carlile és Danny Worsnop PONT ITT!? –mosolyogtam.

Erre Betti csak nagyot sóhajtott. Bámulta még egy ideig a két férfit. Aztán a vörös megfordult és észrevette hogy Betti Őt nézi, rákacsintott a csajra majd tovább ment.

-          Azt hiszem most kacsintott rám Danny. –mondta Betti. Én csak nevetve szemet forgattam és tovább araszoltam.

Végül is nem is vártunk olyan sokat. A srác aki a csomagellenőrzőnél ücsörgött szabadkozott hogy nem szokott ennyire zsúfolt lenni minden de sokan utaznak a hosszúhétvégére külföldre ezért van ez a katyvasz.

Még így is volt majdnem két óránk amíg indult a repülő így fogtuk magunkat és beültünk egy kávézóba.

-          Nézd! –kiáltott fel Betti.

-          Neked kezdenek látomásaid lenni. –mosolyogtam.

Többet nem szólt.

Megittuk a kávénkat és lassan indulhattunk is.

Mikor felszálltunk a gépre csak egymásra néztünk.

Miért islett volna két hely egymás mellett? És miért is ne lett volna tele minden...?

-          Ez a mi formánk! –sóhajtottam majd beültem az egyik sorba amit random szemeltem ki magamnak, Betti pedig elém.

-          Szia Betti vagyok! –hallottam. Persze. Olyan kis mosolygós kiscsaj. Mindenkivel megtalálja a közös hangot.

De ezek után nem hallottam semmit. Semmilyen Bettire utaló jelet. Mintha... megszűnt volna.

Felszállás után tíz perccel felállt, megragadta a kezem és magával rángatott a WC felé.

-          Megnézted te ki ül melletted!? –vont kérdőre.

-          Nem. –feleltem elkerekedett szemekkel. Olyan vigyorra húzódótt a szája ami csak egyet jelenthetett. – Jézusom csak nem. –néztem hátra. – És tényleg. – Betti ugrálni kezdett örömében.

-          Nézd csak meg ki ül melletted. –mondta bólogatva hogy jobban demonstrálja hogy igaza van.

-          Jó, megnézem. –mondtam szemforgatva majd leültem.

Betti nevetését hallottam az előttem lévő ülésről miközben Mr. Danny Worsnopot boldogította. Ami a legviccesebb hogy inkább Danny boldogította Őt.

Elővettem egy lapot és rajzolgatni kezdtem amiből az lett hogy mindent leejtettem.

-          Bocsánat nem akartam! –szabadkoztam a srácnak aki mellettem ült mivel az összes tollam, ceruzám az ölébe esett.

-          Pedig én visszajönnék érted! –mutatott a kezemre. Igen egy Of Mice & Men szöveg volt rajta, az ’I’ve never siad I’d be coming back for you!’

-          Hát... Én senkiért nem mennék vissza. –vettem fel a kesztyűt mosolyogva ellene.

-          De ugye nem nézel le. (I hope you smile when you look down on me!) – kérdezte felvont szemöldökkel.

-          Téged nem lehet lenézni! Ember majdnem két méter magas vagy! És ha fent állsz a színpadon!?

-          Helyes válasz! –nevetett majd kinyújtotta a kezét. – Akkor ezek szerint nem kell bemutatkozni. –nevetgélt tovább.

-          Neméppen. –kacsintottam rá. –Lilian, de ha meghallom tőled kivégezlek. Lilly! –mondtam határozottan.

-          Értettem.

Innentől kezdve nem volt unalmas a röpke 5 órás repülő út.

Mielőtt leszállt volna a gép felírta egy papírra a telefon számát és a lelkemre kötötte hogy hívjam fel.

-          Tudod mikor foglak felhívni!? –néztem rá felvont szemöldökkel. – Majd te hívsz. –kacsintottam rá majd félbetéptem a papírt és felírtam a számom a fecnire.

-          Te aztán más vagy! –mosolygott miközben zsebre vágta a lapot.

-          Köszönöm! –húztam ki magam majd leléptem a gépről.

-          Ember. Ez a csaj.... –fordult oda hozzá Danny.

-          Igen. –nézett utánam Austin.

Persze ezt én már nem hallottam.

-          Elkeverték a csomagokat! –mondta Betti.

-          MIVAN!? –borultam ki. – Egyszer utazok repülővel akkor is elcsesznek mindent!

-          Nyugi utánunk küldik a következő géppel. Már lebeszéltem mindent.

-          És addig mit csinálunk!? –kérdeztem.

-          Mondjuk feljöhetnétek hozzánk. –hallottuk a hátunk mögül az egyik énekes hangját.

Bettivel egymásra néztünk, elmosolyodtunk és a két srác mellé szegültünk.

-          Ugye nem akartok most piálni!? –kérdeztem mikor a kezembe nyomta Danny a pohárkát.

-          Áh dehogy. – koccintottunk, majd mindenki lehúzta a pohárka tartalmát.

Bár volt egy csomó idő a józanodásra mivel csak nyolc óra körül kezdődik a koncert.

Besötétítettünk a szobában, egy kislámpát felkepcsoltunk és üvegezni kezdtünk.

Amit inkább nem kommentálnék mivel voltak enyhén durva feladatok is szóval inkább hagyjuk.

-          Eltolták a koncertet. –jött ki Austin 20 perc telefonálgatás után a szobából.

-          Az mit jelent? –kérdezte Betti.

-          Nincs ma koncert. Holnap van. Azt mondják hogy ma akkora vihar lesz hogy lehet nem lesz áram. –ecsetelte Austin.

Mivel ez a „nincs áram” dolog be is jött, így nem tudtunk mást csinálni mint lemenni a recepcióra kérni egy rakat gyertyát és azzal világítani.

Olyan kis meghitt lett minden. Nem tudom mi tud kialakulni két ember között alig egy nap ismertség után de Danny nem éppen hideg szemmel nézett Bettire. Ha értitek mire gondolok.

-          Gáz ugye van!? –kérdeztem.

-          Persze. –válaszolta Dan. (Danny csak lusta vagyok kiírni. szerk. <3)

-          Kértek forrócsokit!? –kérdeztem. Mindenki felkapta a fejét. –Sejtettem.

Megfőztem nekik a forrócsokit amit még otthonról hoztam. Ilyen házi készítésű valami volt. Csak fel kellett forralni és besűrösödött. Imádtam. Örültem hogy felengeték a repülőre.

A vihar is hamarosan beütött.

Betti nagyon félt tőle így egyfoltyában Danny karjai közt volt, a srácnak meg hízott a mája mivel volt akit megvédhet. Moslyogva figyeltem őket majd az én adag forró italommal kiültem a teraszra.

-          Csak azt ne mondd hogy dohányzol. –jött ki utánam Austin és becsukta az ajtót.

-          Csak ha ideges vagyok.

-          És most az vagy? –kérdezte. Ránéztem. Inkább csak csendben leült mellém és becsavarta magát a takarómba.

-          Hogy fogunk elférni!? –kérdeztem.

-          Majd alszol a kanapén! –nevetett mikor kivette a kezemből a cigarettát és szívott belőle egyet.

-          Csak nem dohányzol? –vontam kérdőre.

-          Nagyon vicces. –adta vissza. –Nem. Csak nem engedhetem hogy egyedül mérgezd magad.

-          Ezért mérgezzelek téged is?

-          Már nem kell... így is teljesen a hatásod alatt vagyok. -nézett rám.

Erre nem tudtam mit mondani.

Az eső rendületlenül szakadt. Dörgött, villámlott amit imádtam.

-          De télleg ha gáz hogy itt vagyok lemegyek a mi szobánkba. –próbálkoztam újra.

-          Szerintem ezek szobára mentek. –mutatott Austin Danny szobája felé amire ki volt függesztve egy „Ne zavarjanak!” tábla és mellé Betti melltartója. –Akarjuk zavarni őket? Ismerem Danny-t nem csak ott bent fogják csinálni.

Nem kellett több győzködés. Sosem voltam kíváncsi Betti szexuális életére. Persze tudtuk ki mikor vesztette el a szűzességét de tiszteletben tartottuk a másik magánéletét és azt hogy kivel, mikor és mit tesz.

Így fogtuk magunkat Austinnal és lementünk egy szintet. Mivel teljesen véletlenül egy szállodában voltunk.

-          Nem hiszek a véletlenekben. –mondta. – Ha valaminek meg kell történnie előbb utóbb megfog.

-          És ha valkiknek találkozniuk kell? –kérdeztem miközben az esőt figyeltem.

-          Akkor azok fognak. –suttogta a fülembe. Az ablak előtt álltunk és- én- az esőt bámultam, de Ő kettőnket nézett.

-          Milyen szépek lennénk együtt. –szólalt meg egyszercsak.

-          Ezt most csak azért mondod mert ittunk. –nevetgéltem.

-          Nem. –felelte komolyan.

Megfordított és a homlokomnak döntötte a fejét, felpréselt az ablakra majd dudorászni kezdett.

-          I hope you know I swear,

I’ve never done this before... – suttogott majd megcsókolt.

-          Austin, kérlek! –toltam el egy kicsit magamtól.

-          Persze. –moslyodott el. –Mire is számítottam. –nevetett megsemmisülten.

-          Nem. Csak tudod... –nem tudtam maegmondani neki, hogy elvileg van barátom. Elvileg. Gyakorlatilag szakítottam vele mielőtt eljöttem mert megcsalt. – El kell mondanom valamit. –mondtam határozottan, a szemébe nézve. Leültünk a kanapéra és én mesélni kezdtem. – Tudod. Volt egy barátom, mielőtt eljöttem. Azért vetettem véget a kapcsolatunknak mert megcsalt. Ez volt kb. másfél hete. Annyira magam alatt voltam hogy ez lett a termése. –húztam végig az ujjaimat a tetoválásomon.

-          Ezért mondtad hogy senkiért nem mennél vissza!? –kérdezte. Bólogattam

-          Azzal a szándékkal jöttem ide hogy körül nézek. Nem akarok visszamenni oda. – csak néztem az elgyötört szemeit. – El sem jöttem volna ha Betti nem rángat magával.

-          Akkor most nem ismernél.

-          Kevesebb lennék egy csodálatos férfival. –néztem rá.

Nem tudott mit mondani. Csak magához húzott. Szorosan megölelt majd a nyakamba bújt.

Megint megpróbálta. Az állam alá rakta a kezét és lágyan megcsókolt.

Ez már mintha felhívás lett volna. Persze nem keringőre. Bár neki bármit.

-          És lenne kedved előről kezdeni... mondjuk velem? –kérdezte miközben belemosolygott a csókunkba.

-          Ezer örömmel. –feleltem.

Egy ideig nagyon komolyan néztünk egymás szemébe aztán hirtelen az örlébe húzott és csókolózni kezdtünk.

Felállt és a szobába indult velem a kezében.

-          Ez most komoly? –kérdeztem nevetve.

-          Szeretnél mást? –kérdezett vissza miközben ledöntött az ágyra és fölém térdelt.

-          Soha.

Ezek után nem beszéltünk.

Lekapkodtuk egymásról a ruhákat és bebújtunk a takaró alá. Rég nem voltam már senkivel. Blake (a srác aki megcsalta Lilly-t! szerk.) mindig kibújt a „mutassuk ki egymás iránt érzett dolgainkat” cucc alól.

De ha neki kellettem akkor simán megtette. Nem is értem néha őt.

Legszívesebben sikítottam volna annyira feszítette a medencémet belülről...

-          Fáj!? –suttogta. Csóváltam a fejem, de láttam hogy nem hiszi el.

Olyan volt mintha egy porcelán baba lennék. Gyengé volt. Nem tett hirtelen mozdulatokat. Csak olyat kísérelt meg amit jónak látott.

A gyönyör még váratott magára. De nem sokáig.

A forróság elöntötte a medencémet, előbb megfeszült majd elernyedt a testem.

-          Hát ilyen mikor önszántadból csinálod...- suttogtam.

Austin nem értette miről beszélek. Így elmeséltem neki.

-          Komolyan? –kérdezte miközben a hátát neki vetette az ágyvégének és az ölébe húzott. Összefont ujjainkat figyelte.

-          Igen. Csak akkor voltam jó neki mikor Ő akarta...

Lassan elnyomott minket az álom.

Reggel csak egy levél fogadott Austin helyett

„Próbálni mentem! Majd látlak! Y Austin”

Betti is hamarosan letalált. Kicsit furcsán járt. Nevetgéltem rajta egyet de inkább nem firtattam.

Este –végre- a koncertre is sor került.

Annyira jó helyünk volt.

A tegnap estéről egy szó sem esett.

Minden simán ment. Már szinte extázisban éltem meg minden akkordot és hangot. Aztán belekeveredtünk egy hatalmas pogózó tömegbe.

Ami nagyon gáz volt.

Ráléptek hátulról a lábamra és összeestem.

Lassan elöntötte a testem a fájdalom és semmit nem hallottam.

-          Lilly!? LILLY!!! –kiabált Betti. De már nem hallottam. Barátnőm kétségbeesettn próbálta lerángatni rólam a tömeget.

-          Danny! Danny! –kiabált tovább. Valami csoda folytán meghallotta. Meglepettségében lerohant a színpadról és lekapcsolta az áramot. Kitört a pánik.

Eddigre Austin már odaért hozzám és már ketten próbáltak kiszedni a tömegből.

Betti patakokban könnyedzett. Mikor végre leesett a tömegnek hogy Austin ott van közöttük egy kicsit félreálltak.

-          Hívtál mentőt? –szipogta Betti.

-          Persze hogy hívtam! –felelte kicsit ingerülten Austin. Mérges volt hogy hagyja ezt megtörténni.

-          Félek! –suttogta Betti. Austin a kezébe vett és betett a mentőbe.

-          Mész vele...? –kérdezte.

-          Én biztos nem. Elájulok!

Austin nagy levegőt vett és beült a kocsiba mozdulatlan testem mellé.

Elővette a zsebemből a telefont. „20 NEM FOGADOTT HÍVÁS” megnyitotta, és látta hogy egy része anyám a másik pedig Blake.

-          Hogy fogom megmagyarázni!? –kérdeztem.

-          Megoldjuk. –suttogta majd megszorította a kezem. – Most csak maradj életben!

Becsuktam a szemem és a következő emlékem hogy üvöltöznek körülöttem és a defibrillátort a mellkasomnak nyomják.

Nem tudom meddig küzdöttek velem, de egy kórteremben ébredtem.

-          Megmarad. –mormolta az orvos Austinnak.

-          Austin? –suttogtam. A férfi leült mellém és megfogta a kezem.

-          Nem engedlek vissza. –jelentette ki. – Velem maradsz örökre. Jó!?

-          Tökéletes.

A törött combcsontom ellenére egész gyorsan felépültem és „új életet” kezdtem valaki olyan oldalán akit alig ismerek, de ebből fakad a szépsége, a veszélye.

És Én szeretem a veszélyt!

Closure. (Right Now)

hellosziasztok! sok-sok idő után itt egy kis novella. ^^ Hold on Till May Ends még a következő héten kész lesz. Legkésőbb szombaton. Megígérem! ^^ 
Jó olvasást!
xx
lilly. 

Closure*

A játszmának vége. Én Nyertem! És ezt Danny orra alá is dörgöltem. Ben és Kristy csak nevettek.

-          Hogy verhettél meg… - kérdezte Danny a kezét még mindig ökölbe szorítva.

-          Tudod drágám az emberek többsége kővel kezd. – röhögtem. Mókás volt látni ahogy el van keseredve. – Szóval ma azt iszunk amit ÉN mondok. –rohantam a piás szekrényhez. Kivettem egy üveggel a kedvenc piámból.

-          Ez most komoly?- kérdezte Ben.

-          Tudod mennyire szeretem. – vontam vállat. Hamarosan beállított egy díszes társaság akiknek a felét sem ismertem. A többség már részeg volt.  Hogy ezek mennyire tudnak bulizni. Néha azon gondolkodom felveszem videóra és másnap megmutatom nekik. Már csak az a kérdés hány részeg párocskát fogok kikergetni a hálómból.

-          Szia Cica! – röhögött Danny mikor meglátott.

-          Részeg vagy. –jelentettem ki.

-          Nem is. –mentegetőzött majd neki nyomott a falnak.

-          De igen. –támasztottam a kezem a mellkasának. Komolyara vette a szót. Lehet mégsem részeg… A szemében nem ez látszott… de a leheletén éreztem az alkoholt. Fél homály volt de így is tökéletesen láttam az arcát. A szemében valami kaján csillogást véltem felfedezni.

Valami agyzsibbasztó zene szólt és a tömeg többsége a nappali közepén vonaglott, a másik fele pedig kint a kertben üvegeztek. És volt aki már telehányta a mosogatót… De emiatt majd holnap aggódok.

-          Mit akarsz? – toltam el magamtól röhögve Danny közeledő alakját. Hát. Még mindig nagyon erős…

2008 óta ismerem őket. Mikor Kristy megismerkedett Bennel. Oh mennyi kavarás volt körülöttük. De valamikor másfél éve kibékültek és azóta együtt vannak. Én meg… csak sodródtam az árral mikor rájöttem hogy bele vagyok zúgva ebben a vörös csodába.

- Tudom hogy mellettem maradsz. –nézett mélyen a szemembe. Köpni-nyelni nem tudtam. Már a kezem sem volt annyira nekifeszülve a mellkasának. Sosem voltam még vele… úgy. Tudjátok. Voltak már fogadásaink, hogy ha Ő nyer akkor lefekszem vele. De vagy én nyertem vagy elfelejtette. Vagy részeg volt. És akkor messziről elkerültem.

Biztos voltam benne hogy most sem egészen józan de a szeme csillogása nem ezt árulta el.

Annyira lefogyott. Szerintem eddig is jól nézett ki de Ő még is fogyózni kezdett. Bár az alkohol és másnaposság mellett nem is volt nehéz.

- Repülsz velem? –súgta a fülembe.

Az esetek többségében nem hiszek neki. Most még is.

Csak néztem hatalmas szemeibe. Éreztem kezeit felszaladni a hasamon a nyakamig.

- El a kezekkel! –hallottam egy hangot. Danny a falba boxolt. Hát persze. Blake.

- Te meg mit keresel itt…? –kérdezte a vörös Istenem miközben bebújtatott a háta mögé.

- Ő az ÉN csajom! –sziszegte Blake.

- Ő nem egy tárgy amit bárki birtokolhat…

- Nem mesélte? –gúnyolódott tovább Blake. – El akarom venni feleségül. –vigyorgott.

- Blake menj el! Kérlek! –mondtam. Éreztem hogy Danny arcán átfut a kín.

- Nem engedem. – jelentette ki a vörös.

- Nem is mennék hozzá! –súgtam a fülébe majd átkaroltam a mellkasát hátulról.

- Haver húzz el innen! –jött oda Cameron és James.

Blake dühöngött még egy kicsit majd elment.

- Különben is ki hívta meg ezt a parasztot…? –kérdezte Sam miközben Ő is odatalált ahol mi voltunk.

- Mindig ott van ahol Ellie.

*

Bevett szokás hogy a buli közepe fele eljátszanak valamit olyankor mindig durvább lesz minden. Eleinte próbáltam képeket csinálni róluk de sosem voltam annyira józan hogy értékelhető és felismerhető képek készüljenek róluk így feladtam.

A srácok kezdtek az intróval és nekem csak pár perccel később esett le hogy Danny engem bámul miközben a Right Now (Na Na Na)- t énekli. És PONTOSAN tudja a szöveget. Az is ritka spiccesen.

El akartam menekülni Blake elől. Ami köztünk volt már rég nem működött. Minden kis dolgon összekaptunk és már nem is tudtunk úgy beszélni egymással mint annak idején. Még nem ismertem Dannyéket mikor Blake „lecsapott” rám.

Ellenben a vörös énekes mindig megértett. Megvédett tőle sőt mástól is ha bántani akartak volna. Megengedte hogy lakjak nála mikor megszöktem otthonról. Beszélt anyámmal, pedig nem volt sokkal idősebb nálam.

Annyira elkalandoztam hogy észre sem vettem hogy már nem énekel hanem előttem áll két pohárral  a kezében és vigyorog.

- Az eljegyzésedre! –gúnyolódott.

- Nagyon vicces! –mondtam majd elvettem a poharat a kezéből. Nem tudom mi volt benne. Nem is érdekelt, csak lehúztam az egészet.

- Lassan! –mondta miközben elindult a kezem a testén. Egy kisebb térben voltunk. Talán a folyosón ami a dolgozószobához vezet. Nem éreztem pontosan, kábult voltam.

- Szóval repülünk!? –kérdezte miközben finoman a falhoz nyomott. Mosolygott egy ideig aztán elkomolyodott. Tudtam hogy van a közelben egy szoba amit senki nem használ.

Danny felvezette a kezét a nyakamig majd megcsókolt. Araszolni kezdtem a szoba felé.

Fordultunk és Danny pont az ajtó előtt állt meg nekidőlve annak. Lenyomtam a kilincset és egymásra esve csókolózni kezdtünk.

Az ölébe húzott, becsukta az ajtót és megcsókolt. A szobáról kiderült hogy „csak” a gardrób amit sosem használunk. Csak a felesleges ruhák vannak itt.

Biztos azt kérdezitek ha it lakom hogy nem derült k hogy egymásba vagyunk zúgva…? Igaz?

Dannynek eddig volt egy komolynak tűnő kapcsolata de szakítottak- 3 hónapja.

Én meg többet aludtam Blaknél mint itt 2 év alatt.

Kintről ütemes lüktetés hallatszott.

Csak ültem az ölében várva hogy a szemem megszokja a sötétséget.

- Most akarsz velem repülni vagy nm!? –kérdeztem suttogva.

- Akarlak. –suttogta a fülembe. Még Ő sem volt biztos benne hogy ezt mondta és jól hallotta hogy ezt mondta.

Bár az alkohol mindkettőnk szervezetében dolgozott biztos voltam benne hogy gondolkodik rajta mit tegyen és hogyan.

- Tedd meg. –súgtam a fülébe.

Így is melegem volt a piától így nem hittem hogy fel tud ennél jobban forrósodni a testem. Pedig még is megtörtént mikor Danny maga alá gyűrt lehúzta a pólóm és végig csókolt a hasamon. Forró nyomokat hagyott a keze a testemen.

Tökéletesen láttam az arcát, a mosolyát és a szeme csillogását a sötétben.

Lekapkodtam róla a pólót.

- Nem megyünk fel? –kérdezte.

- Fel!? Lenne szíved kitenni a szobából valakit aki pont ugyan arra készül amire mi is…?

- Érted bármit. –suttogott majd megcsókolt és kigombolta a nadrágom.

- Itt is tökéletes. Nem érdekel hol vagyunk csak te ott legyél. –jelentettem ki.

Hamarosan minden felesleges és zavaró ruhadarab lekerült rólunk…

*

Üvöltöttem volna a fájdalomtól de tartottam magam.

- Fáj!? –kérdezte a Vörös Isten miközben letörölt egy könnycseppet az arcomról.

Bólogattam.

- Tudom hogy Blake bántott és rosszul bánt veled. De én nem foglak. –suttogta a fülembe fájdalmasan majd megcsókolt.

Lassan a fájdalom helyét a gyönyör vette át. Olyan gyönyör amit Blake sosem tudott megadni nekem.

Egy sikoly hagyta el a szám mikor a hasam elöntötte a forróság.

Danny megcsókolt, megvonaglott majd a mellkasomra hajtotta a fejét.

- Legközelebb is veled szeretnék repülni! –suttogta miközben összefonta az ujjainkat.

- Lehet róla szó.

- Szeretlek! –jelentette ki majd remegő hangon dúdolni kezdte a Right Now-t.

THE END. 

AZ ÖSSZES BLOGGERNEK AKI ABBA AKARJA/ABBAHAGYJA AZ ÍRÁST!!

AZ ÖSSZES BLOGGERNEK AKI ABBA AKARJA/ABBAHAGYJA AZ ÍRÁST!!

sziasztok!
először is. én nem régen kerültem ide. szeretem a srácokat télleg és örömömet lelem az írásban és EZT AKAROM CSINÁLNI ÉLETEM VÉGÉIG!!!
sokan mondták már nekem hogy jó amit írok. volt ezelőtt egy Jedwardos blogom. egekben volt a nézettség. 3 befejezett történetet írtam és utána csak nem kezdtem másikat. Pedig tele voltam ihlettel...
hogy miért írom most ezt!?
azért mert nem akarom azt látni hogy tehetséges ifjú írk feladják csakazért mert van itt pár ember ki nem képes egy lájkot nyomni rá vagy az adott oldalon komizni. NE ADJÁTOK FEL!! komolyan. attól hogy nincs lájk és /vagy komi attól még elolvassák és megy a nézettség az oldalra.
tudjátok hányszor adtam fel az írást amiatt hogy nem jött semmi vissza!?
éppen ezért ÉN IS prbálok komizni lájkolni ha olvasok egy JÓ BLOGOT!!!
szvóval. ezzel csak annyit szerettem volna mondani hogy lécci ne legyetek gyökerek egymással és nyomjatok egy lájkot/komit az oldalra. neked egy perc a Bloggernek aki írja meg lehet a világ. (nekem példálul...) sokan vagyunk és tehetségesek. nem visszahúzni kéne a másikat azzal hogy szartok a kéréseire!
köszöntem!!
lillaaxx

Award.

Na gyerekek. EZT IS megértük. :') megkaptam az első díjam. méghozzá Barnie-tól.

1.Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról!

2.A jelölő minden kérdésére válaszolnia kell!

3.11 kérdést kell feltennie a jelölteknek!

4.11 embert meg kell jelölni és linkelni! /nincs visszaadás,visszajelölés!/ 

remek. 11 dolog magamról:

#1. Jobb kezes vagyok.

#2. 10 éves voltam mikor írni kezdtem. 

#3. Imádom a Harry Potter könyveket és a filmeket is. 

#4. Imádom azokat a színes Stabilo tollakat. Mindig van nálam. 

#5. Papír és toll elengedhetetlen ha elindulok otthonról. 

#6. Egy hatalmas AKG fejhallgatót hordok a táskámban (azon hallgatok zenét, meg a telefonomon) és más nem is nagyon fér el ott. 

#7. Szeretek futni. 

#8."Betegzenét" hallgatok ami annyiban merül ki hogy az üvöltős együttesek. de emellett az altern zenét is szeretem. Főleg a Magyar Alternt. az a legjobb. 

#9. Az az álmom hogy híres író leszek és ezért mindent megteszek. 

#10. Angliában szeretnék majd élni. Vagy az Egyesült Államokban. 

#11. Mióta blogolok arra várok hogy díjat kapjak. ^^ köszönöm. <3 

a díjazó kérdései(és a válaszok persze. ;) )

1. Mi alapján döntöd el az alapsztorit? ( film, álom stb.) Mindig van egy elképzelésem már előre. De általában attól függ kik azok akikről történetet kezdek írni. Az egész történet stílusát és "karakterét" ez adja. Hogy egy vidám teenager történetet írok vagy egy komolyabbat. :)
2. Melyik az a város ahol a legszívesebben élnél? London vagy Scranton, Pennsylvania. 
3. Mióta írsz? 10 éves koromban írtam ez első "komolyabb" történetem egy füzetbe. De előtte is írtam már. 
4. A fiúkon kívül van kedvenc énekesed/bandád? Úgy nevezik magukat hogy Of Mice & Men és az énekesük Austin Carlile a kedvencem. 
5. Van testvéred? persze van egy majom öcsém akit mellesleg imádok. ;) 
6. Ha végeztél a közép iskolával mik a további terveid? Kiuatzok Angliába egy bőrönddel és boldogulok magamtól. Írni szeretnék és fotózni. De még sokat kell tanulnom. 
7. Amit jelenleg írsz, az hányadik blogod? Ő az első KOMOLY blogom. Van egy másik azt régen használtam. 
8. Van One Direction, Jedward vagy egyéb előadótól albumod? Persze. Volt egy nagy Tokio Hotel korszakom. Tőlük megvan egy pár album. 
9. Mi alapján választasz főszereplő lányt? Ha hiszitek ha nem a főszereplő lány majdnem minden esetben ugyan az a karakter. A neveit változtatom. De az alap koncepció mindig ugyan az. Egy ügyefogyott, elhanyagolt kiscsaj aki semmi mást nem akar csak végre megnyugvást és szerelmet. ^^ 
10. Szoktál zenét hallgatni írás közben? Máshogy nem is tudnék írni. :) 
11. Kerültél már alkotói válságba? Ohh persze. Volt egy olyan is amikor 2 teljes hónapig rá sem néztem a blogra. 

mostmár csak a kérdéseim vannak hátra...

#1. Ki inspirál? 

#2. Ha eltölthetnél egy hírességgel egy napot ki lenne az?

#3. Mi alapján választasz témát a történethez?

#4. Mi az álom állásod?

#5. Mikor és hány gyereket szeretnél? (bocsi nem jutott jobb eszembe) 

#6. Mi a jelenlegi kedvenc számod?

#7. Ha meg kellene nevezned egy napot életed legjobb napja ként mi lenne az?

#8. Ha valaki arra kérne hogy tegyél meg valamit amit amúgy nem akarsz de ő az egyik legfobb barátod megtennéd?

#9. Szerinted létezik Igaz Szerelem?

#10. Vezetsz naplót?

#11. Ha éjjel becsöngetnék hozzátok hogy kidobtak otthonról mit tennél...? 

a helyzet az hogy én kb egyáltalán nem olvasok csak néhány blogot de ők már mind megkapták vagy tőlük (tőle) kaptam a díjat de azért:

Niki.

Ame.

Sandra. 

(bocsilányok... ennyit tudtam összeszedni ^^)