Motionless*

Mozdulatlanul fekszek Chris mellett. Fogalmam sincs hogy kerültem ide. A fejem sajog, nem érzem a lábam és a légzés is nehezemre esik.

Próbálok mozdulni de nem megy.

Kicsit körbenézek és ráébredek hogy egy idegesítő kis hangocska ott csipog Chris feje mellett.

Mit keresünk mi az intenzíven?

Bejön egy nővérke aki fintorogva megvizsgálja Christ majd felírja a papírra és kimegy.

Ordítok belülről.

Majd’ egy óra telik el mikor bejönnek és kitolják Christ. Engem pedig egy másik kórterembe.

Aztán egy éjjeli órán betolták Christ is mellém. Aludt természetesen így vártam a reggelt.

Felébredtem és egyik rémálomból csöppentem a másikba.

Chris a tükör előtt ácsorgott és a szegecsekkel babrált a szájában.

-          Te meg mit csinálsz? –kérdeztem miközben felültem. Ami teljesítmény.

-          Már nincs rájuk szükségem. –mosolygott lágyan. Kicsit sem volt ijesztő mint általában. Bekötötték a bordáimat. Köpni-nyelni nem tudtam mikor a kezünkbe nyomták a zárójelentést és a „maszkja” nélkül sétált ki az utcára.

-          Megváltoztál. –jegyeztem meg miközben bekötöttem magam mellette a kocsiban.

-          Tudom. –nevetett.

Chris- bocsánat- Christopher így hívatja magát. Na mindegy. Szóval Ő, mint egy rózsaszín szivárványos buzi úgy járkált fel alá.

Ez megrémített.

-          Megváltoztál. –jegyeztem meg miközben bekötöttem magam mellette.

-          Tudom. –mosolygott. Megírtam Rickynek SMS-ben hogy baj van. Nagyon naygy baj!

-          Mizu kis csibe!? –ölelt meg mikor odaértünk. Már vagy évek óta kisCsibe vagyok. Akkor ragadt rám mikor „ideköltöztem” mivel inkább ngázásnak mondanám Panda régi háza és Rickyék közt.

-          Nézz rá. –súgtam a fülébe.

-          Hello Ricky. –kiáltott fel Chris. Az előbb említett személy nagyot nézet mikor meglátta állítólagos barátját a szegecsek és a maszk nélkül.

-          Itt vannak. –adtam a kezébe a 3 kis szögecskét.

-          Mi lett veled? –kérdezte elképedve Ricky.

-          Megváltoztam. –mondta Chris vállat vonva majd bementünk a házba és Christopher elment zuhanyozni miközben a Puppet-st dudorászott.

-          Attól félek fejre ejtették. –mondtam

-          Te vagy az agy kurkász. – mutatott rám Ricky miközben egy energia italt nyomott a kezembe.

-          Hagyjuk még rá. Lehet hogy egyszer csak úgy kel fel hogy ismét utál mindent… - mondtam de ez hamar megdőlt mert Chris kisétált a fürdőből egy szál törölközében és lekiabált:

-          Te ezt iszod? –kérdezte.

-          Csodálom a kitartásod… - sóhajtott Ricky és nagyot húzott a Monsterből.

Teltek a hónapok. Chris csak nem akart visszaváltozni és már a hócipőnk tele volt vele.

Egésznap arról beszélt hogy majd Ő megváltoztatja a világot úgy hogy mindenkinek jó legyen és ennek e tetejébe még ölelés rohamai is voltak.

-          Az agyamra megy. –mosolygott Ricky.

-          Nekem is de mégsem vághatjuk fejbe egy lapáttal. –mondtam de csak egymásra sandítottunk Rickyvel és már meg is volt a terv.

-          Csak le kell lökni a lépcsőn. –mondtam.

-          Majd én. Tudom mivel fogom felhúzni.

Aznap mosolyogva feküdtem le aludni. De kintről tomp kiabálást hallok majd egyre hangosabbat.

-          Mi az hogy feloszlunk? –kiabált Chris. – És az én véleményem már nem is számít?

-          Pontosan miattad. –mondta Ricky hangosan.

-          Miattam? –nézett nagyot Chris. Résnyire nyitottam az ajtót és kinéztem rajta.

-          Igen . Olyan vagy mint egy buzi….

-          Én ezt nem hallgatom tovább. –mondta majd megfordult és már bukfencezett is le a lépcsőn.

-          Ezt remélem így tervezted. –nyitottam ki az ajtót.

-          Pontosan. –mondta Ricky a lépcső aljához sietve. Felsegítettük azt a hatalmas embert a szobájába. Aztán mi is elmentünk aludni.

Reggel olyan napkelte környékén benéztem Chris szobájába már ébren volt.

-          Hát te? –néztem be az ajtóból.

-          Sajog a fejem és nem tudok aludni. – mondta majd felült és tapogatni kezdett a szája körül. Kétségbeesve kereste a kis szegecseket amik a fiókban voltak. Kivettem őket onnan és a kezébe nyomtam. –Akkor most valaki világosítson fel hogy mi a franc történt. Miért is sajog a fejem?

-          Kérlek szépen drága Christopher…

-          Na ezt ha még egyszer meghallom kinyírlak. –mondta. Nehéz volt elérni nála hogy megbízzon bennem. Kb. másfél év volt mire meg tudott bízni bennem. – Hát az úgy volt. – belekezdtem a majd’ fél éves mesébe. – Valami vadállat elütött miket szilveszterkor de te mint mindig megvédtél engem és nekem csak kisebb sérüléseim voltak de téged műteni kellett ami egész jó lett. –mondtam miközben végighúztam az ujjam a bordáin. – És itt bent. –mutattam a homlokára- Eltosztak valamit. Több mint negyed évre elvesztettünk. Olyan lettél mint egy buzi akit éppen megkértek férjnek. – akkorát fintorgott hogy azt hittem kiesik a száján.

-          És miért fáj a fejem? –kérdezte miközben a kezembe adta a szegecseket.

-          Hát… egy ideig rád hagytuk –mondtam miközben beillesztettem a szájába az első szegecset. – de mikor már 3 hónap óta ilyen… furcsa voltál Rickyvel elhatároztuk hogy visszahozunk. –mondtam majd a harmadik kis pecket is a helyére csavaroztam. Chris forgatni kezdte a szájában őket.

-          Köszönöm Kis csibe! –mosolyogva magához ölelt és kiment Rickyt felkelteni.

-          Anyád ha feloszlatod a bandát! –kiabált be az ajtóból Chris. Ricky hatalmas ugrott az ablakból.

-          Mit csináltál vele? –kérdezte tőlem mikor rájött hogy Chris mögött ott vigyorgok.

-          Én semmit. Te vágtad fejbe! –mondtam majd elindultam lefele a lépcsőn.

-          Vigyázz emberiség jön az utálat! –hallottam tompán az emeletről egy ajtócsapódás után. Két perccel később a Twitter ezzel volt tele.

Persze a következő hetek azzal teltek hogy az pepecselték a sajtónak hogy mi volt Chrissel. És mindenhol ott kellett lennem… Persze csak a színfalak mögött… Mint legjobb barát… vagy több ennél?