Mindig is baj volt velem. A történet két évvel ezelőtt játszódik.
Chris és a többiek egy pizzázóból tartottak kifele miközben én félholtam éppen összeestem.
Volt akkora szerencsém hogy nem hagytak elesni.
- Mi a szart csináljunk? –kérdezte kétségbeesetten A Szellem.
- Semmit. – jelentette ki Chris miközben az ájult testemet nézte.
- Itt akarod hagyni? –kérdezte Rick.
- Nem. Bevisszük a kórházba és ennyi. –mondta az énekes. Berakott a kocsiba és elindult velem. Persze az esti piálásból sem lett semmi.
- Ne vigyél orvoshoz! –kértem a hátsó ülésről miközben felültem.
- Valószínűleg minden csontod szilánkosra tört. Neked most orvos… - kezdett bele a mondatba de mikor meglátta a bakancsomat az ülésen és egy pillanattal engem maga mellett elhallgatott. Most biztos azt kérdezitek hogy miért ájultam el ha már most ilyen fürge vagyok. Ez egyszerű. leesett a vércukrom. Akkor mindig elájulok de hamar magamhoz térek. Pont úgy mint azon az ominózus Motionless In White koncerten… – Vagy mégsem.
- Vigyél vissza. –kértem.
- Oda? Oda ahol ahogy elnézem megvertek és…
- IGEN ODA! –üvöltöttem. – Ott van Panda.
- Kicsoda? –kérdezte
- Az most nem lényeges de vigyél vissza! –kérleltem.
- Tudod hogy kevés esély van rá hogy él? –kérdezte 10 perccel később mikor kirúgtam az ajtót.
- Igen. De a remény hal meg utoljára.
- Az lehet de én vagyok a gyilkos. –mondta majd kiszállt.
Földbe gyökerezett lábbal vártam mi fog történni… A csapat srác akik éppen egy órácskával ezelőtt verték ki belőlem még a szart is pont előttem álnak és bámulnak.
Pont úgy mintha megint meg akarnák tenni…
- Na mi van? Jöttél a második menetért? –jöttek közelebb… Hátrálni kezdtem. Nem bírtam megszólalni.
- El. Baj van? –nézett rám ijesztően Ami nekem nem volt az de másoknak nagyon is.. Flegmán a zsebébe vágta a kezét és a barmokra nézett.
- Nem haver csak elköszöntünk a mi kis csillagunktól. – fogta meg a fejem az egyik.
- Erre nincs semmi szükség. – emelte fel a hatalmas tenyerét Chris. Annyira berezeltek hogy látszott rajtuk hogy remeg a lábuk. –Bú! –ennyi is elég volt hogy futásnak eredjenek egymást fellökve.
- Ennyire nem vagy ijesztő. –mondtam majd rohanva indultam be a sikátorba. De hamar térdre rogytam és a testemet a rázkódás és az üvöltés vette kezelésbe.
Chris megszeppenve nézte hogy tudok így sírni „egy” barát után…
- Igazad volt. –szipogtam.
- A remény is meghalt? –kérdezte. Bólogattam majd felálltam és a mellkasának támasztottam a fejem.
- Olyan kis törékeny volt. –mondtam már a kocsiban ülve. Fogalmam sem volt mit fogok csinálni Nélküle.
- Egy bosszú? – ajánlotta fel.
- Nem. Nem vagyok bosszúálló típus. –mondtam.
- Hol laksz? –kérdezte.
- Pandával laktam hat háztömbnyire innen de a kulcsainkat ellopták. –sóhajtottam.
- És a szüleid?
- Angol sznobok lettek és elköltöztek Angliába. Nekem pedig nem volt kedvem az oxfordi stréberekkel jó pofizni és így 8 évvel ezelőtt itt ragadtam Pandával.
- Nyolc éve így élsz? –kérdezte. – Most mennyi vagy?
- Huszonegy. –vontam vállat. Elképedve figyelt. Biztos voltam benne hogy nem érti de nem akartam belemászni a témába mert valószínű úgy sem találkozunk többször… Soha.
- Nem kéne lefertőtleníteni? –kérdezte egy pirosnál mikor a „Be who you wanna be!” feliratú tetkót nézte az alkaromon.
- Már háromszor átvágtam késsel. –mondtam. Nem nézett furcsán. Kicsit sem. – Majd megcsináljuk Ricknél. –bólogattam majd megmutattam neki a másik csuklómat. Cobwebs ez állt rajta. – Mikor csináltattad?
- Mikor 15 voltam. –nézegettem. – Neki is volt egy ugyan ilyen csak neki Creature volt rajta. Még azelőtt csináltattuk hogy megírtad volna. –nevettem.
- Nem semmi. –mondta. –Nem fáj? –nézett rá megint az alkaromra.
- Igazából annyira ég hogy beszarok…- lassan megérkeztünk az áhított célhoz. Rick mosolyogva nyitotta ki az ajtót és tátott szájjal hallgatta minden szavamat.
- Segg fejek! –kiáltott fel a végén. Chris közben lekezelte a felvágott kezemet és bekötötte fáslival amit rögtön letekertem.
- Maradj itt reggel visszajövök. –mondta majd elment. Rick felküldött egy szobába de már meg sem néztem mi van ott. Csak bezuhantam az ágyba és elaludtam. Reggel már fent voltam mikor nyílt az ajtó és Chris nézett be rajta.
- Még maradj itt… Intézek neked kulcsot a lakáshoz.
- Nem értem miért vagytok ilyen kedvesek velem… - nem mondott semmit csak kiment.
Egy héttel később még mindig ott dekkoltam Ricknél. Közben sokat beszélgettünk.
Egy keddi napon Chris beállított hogy elege van abból hogy engem kell pesztrálni.
- Csak egy pánikbeteg kis csaj! Aki éppen elvesztette a legjobb barátnőjét és véletlenül még a szülei sincsenek itt! Elegem van. –ordibált. Tudtam hogy előbb utóbb ez fog történni.
- Srácok hova lett Ellie? –kérdezte Kristi.
- Ellie? –kiabált Rick. Az ablak tárva nyitva.
- Kimászott másfél emeletet? –nézett ki Chris elismerően. Még felismerhető volt az alakom a sötétedésben.
- Te akkora egy barom vagy Chris! –rohant le Rick. – Gyere már te vadbarom te is kellesz! – kiáltott fel. – Kristi elmentünk megkeresni!
- Oké. –jött az aggódó válasz.
- Chris te olyan hülye vagy ilyenkor! –puffogott tovább Ricky. Az alany pedig csak csendesen hallgatta a mesét. – Vetted a fáradtságot és beszélgettél vele?
- Igen. –jelentette ki Chris.
- Oké akkor biztos azt is tudod hogy Panda a nővére volt és a szülei meghaltak 3 hete. És most pedig Panda. Ő volt neki az egyetlen. – hadarta Rick gyorsan és közben a lakásunkat kereste.
- Ezt nem tudtam. Egyáltalán miért nekünk kell törődni vele? Nem értem.
- Mond megnézted egyáltalán? És azért mert közénk tartozik! –kérdezte Rick.
- Nem. –hajtotta le a fejét Chris.
- Nem ismerek rád! Tudod ha kicsit jobban a dolgok mélyére ástál volna akkor rájönnél hogy sok közös van bennettek! – vágta fejbe Rick Christ. – Most bemész és bocsánatot kérsz tőle! Tudom nehezedre esik de meg fogod tenni. –szegezte Rick Chrisnek az ujjait.
- Jó oké. –puffogott az énekes majd kilökte az autó ajtaját és elindult be.
- El! –hallottam a hangját. Kopogni kezdett. – Ellie?! – dörömbölt hangosabban. – Elison?
- Mi van!? –nyitottam ki az ajtót. – Tudtommal nem akarsz látni. –mondtam majr éppen vágtam volna be az ajtót de a bakancsa megállította. – Mit akarsz? – nagy levegőt vett majd nyugodtan kinyitotta az ajtót és erőfeszítés nélkül arrébb tolt majd becsukta az ajtót. Nagy levegőt vett, leültetett maga mellé a kanapén és bele kezdett.
- Nem tudtam hogy Panda a nővéred volt. És azt sem hogy már nincsenek Angliában a szüleid. Sajnálom. –mondta. Könnyek szöktek a szemembe és a mellkasának támaszkodva sírni kezdtem.
Eltelt két hónap…
Fotósként dolgozom. Nem láttam őket már egy ideje.
Eltelt még három hónap és éreztem hogy valaki hiányzik az életemből. Pandán kívül.
Ő. Ő, aki egyedül meg tud védeni.
Mikor megláttam hogy lesz egy koncert rögtön telefonálgatni kezdtem.
És másnap már a beengedést vártam.