A tetőn ülünk. Nézzük a csillagokat.
- Chris? Ha meghalok kiáltanál értem? –kérdeztem megtörve egy 10 perces csöndent. Ezek nem kínos csöndek voltak. Szimplán hallgattuk egymás szívdobogását.
- Láttál valamit? –kérdezte elképedve. Alapvetően nem hisz a természet feletti jelenségekben de mióta ismer- úgy 4 éve- ez megdőlt. Ez egy vicces sztori. A fürdőszobában vagyunk, reggel van. Menni készülünk vidámparkba az egész bagázs.
- ÁÁÁÁH! –kiált fel. A szemceruza megszalad a kezemben és egy gyönyörű szépséges fekete csík mutatja hova rohant. Ami nem a szemem környékén van.
- Mi van? –kérdeztem.
- Nem úgy volt hogy Panda halott? –nézett rám elképedve.
- Te látod Pandát? –kérdeztem vissza. Zavartan bólogatott. Engem nem zavart hisz már ezerszer láttam meztelenül, de Ő még nem látta Pandát. Soha. Csak azon az estén de akkor is csak annyit amennyit engedtem neki. Magára kapott egy törölközőt mi meg röhögni kezdtünk Pandával.
- Nagyon vicces! – húzta a száját. – Van valami az arcodon… - mutatott a szememre.
- Na majd mindjárt kipingállak és akkor majd meglátjuk kinek fekete az arca. –mondtam majd elindultam felé a ceruzával. Amiből az lett hogy a homlokán két csillag díszelgett, az arcán pedig egy ilyen fej. *___*
- Hát ez csodálatos. –mondta mikor elé tartottam a tükröt. – Festőnek nem akartál elmenni? –kérdezte.
- Ne szemtelenkedj mert megbánod! –röhögtem…
Valószínűleg elaludtam mert ez egyszer már megtörtént. Sokszor álmodok a régi időkről. Nem tudom miért.
Már csak annyit éreztem hogy a párna a fejem alatt van és Chris hatalmas tenyere a hasamon pihen a megszokott helyén.
Reggel Chris hűlt helye mellett ébredek. És röhögést hallok lentről. Belebújok a hatalmas pulcsijába és lesétálok.
Hatalmas elképedés vett körül.
- Biztos szörnyen nézek ki. –ásítottam hatalmasat.
- Istenes ahhoz képest ahogyan én szoktam kinézni reggel. – mondta Ryan. Leültem közéjük. Azon voltak leginkább kiakadva hogy sminkben pont úgy nézek ki mint smink nélkül.
- Ne nézzetek már ennyire! –akadtam ki végül. Chris csak csóválta a fejét majd valami baromságról kezdett beszélni a többiekkel. Én meg felmentem felöltözni.
- Most jobb? –mentem le a „normális” arcommal.
- Igen mert már indulunk is. –nevettek. A busz már a ház előtt állt. Ghost vezetett.
- TE tudod hova megyünk? –kérdezte Kristitől.
- Persze. Kempingezni. –nevetett. Elképedve figyeltem a barátnőmet. – Nem. Nem arra a szörnyű helyre. Rosszabb lesz! –nevetett. Valahogy nem tudtam nevetni. De végül kiderült hogy semmi ilyen durva helyre nem megyünk.
Csak az erdő közepén gyújtottunk egy hatalmas tüzet és körülültük mint a filmekben. De ez jobb volt. Sztorizgattunk, énekeltünk és csak szimplán jól éreztük magunkat. Valahogy a földre kerültünk és csak a csillagokat néztük.
- És ilyenkor képedek el hogy hogy teheti ezt az emberiség ezzel a bolygóval. – csóváltam a fejem. Nem kaptam választ. Kristi nagyon fáradt volt ezért Rick elvitte aludni. Szegény annyira kivolt hogy elaludt a karjaiban.
Semmi értelmeset nem voltam képes mondani. Rockerekhez képest elég hamar kidőlnek. mit ne mondjak. Csak nyöszörögtem.
- Látom te is fáradt vagy. –mosolygott miközben magához húzott. Egy csomó ember azt gondolja hogy ha azt mondja Ő utálja az emberiséget akkor gyilkol, rabol és egyebek. DE NEM! Én is félre ismertem. Végtelenül tud szeretni. Képes megvédeni. Engem. Négy éve egyfolytában védelmez. – Na gyere. –mondta majd felkapott és elvitt aludni engem is.
- De én meg akarom várni a napkeltét. –suttogtam a buszban. Mindenki aludt.
- Akkor is ha jönnek a farkasok? –kérdezte. –Tőlük nem tudlak megvédeni. –mondta majd belebújt a pizsamájába. Csak húztam a szám.
Tudtam hogy ez a kirándulás azért van mert hamarosan elmennek. És én is elmegyek mert a könyvet kell bemutatnom meg egyebek. Kb. 3 hónapig nem fogom látni.
Nem kellemes abban a buszban aludni ennyi embernek. Egymás hegyén hátán aludtunk és egy leheletnyi hely volt csak mindenkinek.
Reggel elgémberedett nyakkal és zsibbadt lábbal ébredtem.
- Imádlak titeket de többször nem jövök veletek így hogy nincs sátor. – ásítottam mikor leültem az asztalhoz a reggeli Monsterrel.
- Igazából sátor az van de nincs hálózsák és ahhoz meg hideg van hogy egy szál semmiben kint aludj. – kócolta össze a hajam Balz. Nem hiszem el hogy én vagyok a legkisebb… Mármint magasságban. A magam 160 centjével a legalacsonyabb voltam a sorban míg Kristi a 170 centijével egy fejjel magasabb nálam. Chris pedig két és fél fejjel. Utáltam pici lenni.
- És ezt csak most mondjátok? Pandával minden hétvégén elmentünk sátorozni. – vontam vállat. – Van a padláson vagy 10 darab hálózsák. – mondtam majd nagyot szürcsöltem az energia italból.
- Veled is csak többen vagyunk. – dörzsölte meg a fejem Ricky.
- Ha nem kérdeztek?!
A világvége hangulat hamar beállt. Legalábbis nálam. Ideges voltam mindenre és csapkodtam. Ilyenkor kibírhatatlan vagyok tudom de nem tudok mit csinálni. Már előre érzem azt a kínt amit fogom ebben a 3 hónapban.
- Csak ne legyél ilyen! –kérte Chris.
- Milyen? –kérdeztem flegmán.
- Ilyen. –mutatott rám.
- Nem vagyok ilyen.
- De igen. Pontosan azt csinálod amit tudod hogy nem szeretem. Elhagyod magad és a te elmondásod szerint „depressziós” vagy. De még el sem mentem. –borult ki.
- Na nehogy már ezért összevessz velem! –vontam kérdőre.
- Hagyjuk. –mondta majd felviharzott a szobába.
- Chris ne legyél már ilyen! – kiabáltam.
- Nem vagyok ilyen! –vette fel a kesztyűt. Abban a pillanatban képes lettem volna megütni.
- Chris. –nyitottam rá az ajtót.
- Igen? –kérdezett vissza miközben az ajtóból engem figyelt.
- Sajnálom. –mondtam lehajtott fejjel.
- Jaj te lány! –húzott magához. – Hosszú lesz ez a negyed év. –mondta majd megcsókolt.