A mindent vagy
semmit még mindig áll. Persze tegnap különleges volt.
Jól mondja az
aki azt mondja, hogy késő este sokat tudhatsz meg a másikról. Az
ítélőképességed már alszik és te is fáradt vagy, de még tartod magad. Tartod
magad mert azt gondolod, nem is tudod mikor fogtok tudni legközelebb ennyire
közel kerülni egymáshoz, pedig 2000 kilométer választ el titeket. A távolság
még sosem volt ilyen közel.
Az érzéseid
felrobbannak mikor olyan jelzőkkel halmoz el, amiket mindig is hallani akartál.
Megígéred, hogy megbeszélitek, de még te sem tudod mit is akarsz pontosan.
De pontosan
tudod mit nem akarsz. Tovább távol maradni tőle. Ez az amit nem akarsz
És azt se tudod
pontosan Ő mit akar. Ő maga se tudja mit akar.
Felesleges
terjengések helyett néha a rövidválaszokra- aha, ja, ok – szorítkoztok, de te
nagyon reméled, hogy több mondani valója is lenne számodra. Nagyon reméled.
És mikor
éjfélkor, mikor már majdnem bealszol a gép előtt elköszönsz ő meg kinyögi
végre, hogy mennyire vár haza, hogy ott legyél vele. És te megnyugszol. Dönteni
látszik.
Mindent vagy
semmit.
Semmit vagy
mindent?
De te boldogan
alszol el, mert tudod hogy vár Rád.