Nehézségekből volt elég. Kedd délután van. Chris sehol. A kanapén ülök miközben nyílik az ajtó. Abban a pillanatban az összes internetes blog, Twitter és minden más megszűnt és majdnem földhöz vágtam a gépet. De mégsem.
Éppen telefonált. Valami nagy fejessel. Bejött – közben nagyban intézett valamit- leült a kanapéra és az ölébe húzott.
A homlokát az enyémnek nyomta miközben dudorászott majd megcsókolt. Felvitt a hátán az emeltre és becsukta az ajtót. Neki támasztott és lerakott. A derekamra rakta a kezét és magával húzott az ágyig. Kezdett sötétedni. Leült az ágyra és magával húzott. A nadrágommal kezdett szórakozni ami megmutatta a valós szándékát.
Lekapkodtuk egymásról a ruhákat és a takaró megkezdte azt a varázslatos mozgását mint mindig.
Órákig fetrengtünk mikor az ismerős forróság elöntött.
Kacagva nyugtáztam hogy már vagy az ezredik kört rajzolja a hasamra.
-Min gondolkozol ilyen nagyon? –kérdeztem.
- Nem is tudom. –mondta majd a mellkasára húzott. Egy ideig csak hallgattam a szívdobogását aztán mikor észrevettem hogy egyre nagyobb levegőket vesz megrémültem.
- Baj van? –kérdezte valószínűleg holt sápadtan.
- Nem dehogy is! – csóválta a fejét majd megcsókolt. – Gyere hozzám. –súgta a fülembe.
- És ha nem? –kezdtem húzni az agyát.
- Akkor kényszerítelek… -mondta majd megint megcsókolt.
- De nem kell. Magamtól is mennék. –haraptam be az alsó ajkam. Ledöntött és a szemembe nézet.
- Akkor ez most igen?
- Határozottan! – jelentettem ki. Olyan szorosan húzott magához mint még soha. Soha a három év alatt mióta ismerem.
Olyan érzésem volt mintha most végre teljes lennék. Az űr nincs többé a mellkasom helyén. Édeskés öröm járta át minden porcikámat.
Igen.
Egy szó ami valószínűleg örökre megváltoztatja az életem. És az övét is. Az biztos hogy nem lesz egyszerű menet. Főleg az esküvő. A vőlegény ismeretében.
A zuhany alatt áztunk mikor megcsörren a telefonom.
Észre sem vettem, hogy már hajnali 4 óra van. Kristi volt az.
Sírva beszélt velem.
Üveges szemmel figyeltem mit mond.
- Odamegyek. –jelentettem ki. – Rick hogy van? –kérdeztem miközben kimásztam Chris mellől. Nagyon fel volt háborodva. – Kristi elvetélt! –suttogtam neki. Elképedve bólogatott hogy menjek csak.
- Rick alszik –szipogott. –Még nem tudja. Félek elmondani neki.
- Nyugodj meg! Nem lesz semmi baj. Indulok. Egy fél óra és ott vagyok! –mondtam majd letettem.
- Mi történt? –kérdezte Chris.
- Nem tudom. Csak azt mondta hogy szerinte elvetélt. Fél. Kérte hogy menjek. –néztem kérlelően rá.
- Ezt az estét is máshogy terveztem. –mosolygott miközben átkarolta a derekam. – De menj csak ments meg a világot. –mondta majd megcsókolt és elengedett.
- Ha fent vagy mire visszajövök! –fenyegetőztem.
- Akkor mi lesz? –kérdezte mellkasára font kézzel.
- Nem tudom. –nyújtottam nyelvet. Nevetve csóválta a fejét majd becsukta az ajtót.
Háromnegyed órával később már a kanapén ücsörögtünk és Kristi éppen azt magyarázta mi történt.
- Szóval semmi előjelen nem volt. Csak felébredtem hogy rohadtul fáj a hasam. Itt lent. –mutatta. –Megpróbáltam felkelni hogy bevegyek valami fájdalom csillapítót de…
- Érzed? –kérdeztem a pici szívdobogására utalva. Kristi csóválta a fejét. – Mindenképpen menj el orvoshoz. –javasoltam. Bólogatott.
- És mi volt este? –próbálta terelni a szót.
- Mármint mire célzol? –kérdeztem.
- Rick röhögve jött haza hogy Chris „elkötelezi” magát. Először nem tudtam mit zagyvál de rájöttem. Szóval? –nézett rám hatalmas szemekkel.
- Hát… -néztem a lábamat. – Megkért. –suttogtam zavaromban. Kristinek fülig szaladt a szája. Persze szomorú volt hogy elment a babája de nekem azt mondta még nem is akar, de elvetetni sem akarta.
- Éééés? –nézett tovább.
- Most mit akarsz még tudni? Nem fogom kiadni Christ. Se magam. Eljegyzett, szét vet az öröm. Pont. –nevettem. Rick lecammogott s lépcsőn.
- Nem tudtam hogy ma pizsi buli van. –ásított nagyot.
-Mert nincs is. Én már megyek! –mondtam. –Te meg beszélj vele. Kristi bólogatott. És megígérte hogy orvoshoz is elmegy.
Ez az este sem volt nyugalmasnak mondható. Beültem a kocsiba -megjegyzem majd’ elaludtam a volán mögött. Mikor beléptem a házba sehol nem égett a villany. Ösztönösen sétáltam fel az emeletre ahol Chris szuszogott. Megmosolyogtam majd elmentem lezuhanyozni és befeküdtem mellé.
A következő hetek sem voltak nyugisak. Kristi és Rick nem veszekedtek. A gitárosunk teljesen megértő volt vele. Semmit nem mondott.
Nekem két hét múlva jelenik meg a könyv ami az „Éj gyermekei” nevet kapta. Kapcsolódik az előzőhöz.
És persze megint kezdődtek a fellépések, dedikálások. Chrisék pedig koncertezni voltak itt-ott. Keveset voltunk együtt de valami volt ami emlékeztetett rá. Egy kis csillogó medál a nyakamban ami a Jelüket mutatta. És hamarosan még lesz valami ami nagyon fog emlékeztetni hogy hozzá tartozom.
- És a stúdióban Ellie Smith! –hallottam mikor felkonferáltak. Besétáltam a hatalmas tér ami meg volt világítva. Féltem. Sosem volt még hogy egyedül jövök. Leültem. És kezdetét vette a kínzás.
- Hogy utaztál? –ez volt eddig a legkönnyebb kérdés.
- Egész tűrhetően. – mosolyogtam.
- Ugye ez a könyv az előző folytatása. – kezdte a nő.
- Igen. –Bólogattam és meg eredt a nyelvem. – Akartam valami újat, jobbat alkotni mint az előző. –magyarázni kezdtem. És a végén oda lyukadtam ki hogy nem is ez az utolsó rész. – És igazából ez a könyv egy poénnak indult. Régen fogadtam a nővéremmel, hogy ha megéri mire 20 leszek írok egy könyvet. Hát megérte és én tartottam magam a megállapodáshoz.
- De meghalt nem? –kérdezte a nő.
- Igen Sajnos. Szükségem lett volna még rá. Valahogy éreztem hogy most jönnek a kínos, -magánéleti- kérdések.
- És? –nézett. –Van valaki az életedben?
- Valahogy sehogy nem tudom kikerülni ezeket a kérdéseket. –nevettem. –Igen van. És aki szemfülesebb az az oldalamon kis morzsákat csíphetett el a magánéletemből. –mosolyogtam.
- Azt jól tudjuk hogy a Motionless In White frontembere az a „valaki”?
- Igen. És ajánlatos az Ő blogját is nézni a napokban. –nevettem. – És tulajdonképpen mindent elárultam mert aki eddig is nézte vagy az én vagy az Ő oldalát képben van. – jelentettem ki.
- Köszönöm hogy itt voltál! És a szünet után……. –a többi már nem is érdekelt. Csak üres rizsa. De hogy most ezeket mind megemlítettem nincs biztonságban a magánéletem. Sem Chrisé. Sem pedig a tulajdonképpen közös életünk…