Hát mit ne mondjak… meglepődtem.
-
De
úgy volt hogy csak két nap múlva jöttök!? –néztem a fél csapatra. Devin LA-ben
maradt, Ryan hazament mert fáradt volt. Rick és Kristi elmélyülten beszélgetni
kezdtek erről a „volt barátnő” dologról. Angelo és Balz fogták magukat és
leültek a kanapéra és jót cseverésztek.
Chris az ajtóban pakolászott valamit.
-
Meglepi!
–bújtam mögé. – Hogy képzeled. Elütteted magad egy kamionnal hogy én itt
halálra izguljam magam? –fordult meg majd magához húzott.
-
Hoppá?
–mondta majd megcsókolt.
-
Menjetek
szobára! –kiabált oda nekünk Balz.
-
Csak
nem féltékeny vagy? –vonta fel egyik tökéletesen megrajzolt szemöldökét Chris.
Balz elpirult és inkább visszabújt a telefonjába.
-
Kíváncsi
vagyok mikor veszed észre. –mosolyogtam. Chris végig simított a felsőtestemen. A
kezemen megállt. –Nem. Nem a sebhelyek. –mondtam. Tovább kalandozott és a
következő ahol megállt a hasam volt. – Forró. –mosolyogtam.
-
Csak
nehogy megégessen. –nevetgélt majd megcsókolt. – Az enyém?
-
Nem
egyelőre az enyém. Majd ha megszületik és úgy ítélem akkor majd a tiéd is lesz.
– erre csak felkapott. Én meg kiabálni kezdtem. –TEGYÉL LE!! –röhögtem.
-
Ellie
terhes. –suttogta Kristi Ricknek. Erre ő csak kajánul elvigyorodott.
-
Chris!
Tegyél már le! –kértem.
-
Nem.
–jelentette ki határozottan. –Soha többet. –röhögött majd leült velem a
fotelbe.
-
MI
az ami ennyire vicces? –kérdezte Angelo.
-
Én
nem. –csóváltam a fejem. Nevettem hogy így reagál erre a dologra.
-
Kié
az első Motionless baba? –kérdezte Chris mindenkitől.
-
Egyelőre
az enyém. –jelentettem ki. – Majd később lehet a tiéd is. De amíg itt van bent
addig az ENYÉM és ÉN vigyázok rá. –mondtam. –De utoljára mondom el. –nevettem.
-
Jó
akkor az övé. –nevetett Chris miközben rám mutogatott. A többieknek csak
elkerekedett a szeme. Persze abban mindenki egyet értett hogy kijár neki is és
nekem is végre egy kis boldogság.
A többiek hamarosan felszívódtak. Persze
megettek szinte mindent a hűtőből. Épp mosogattam miközben megéreztem két
hatalmas tenyeret a hasamon.
-
Nem
tudod elképzelni milyen boldog vagyok. –suttogta majd belebújt a nyakamba.
-
Elég
nagy meglepetés? –kérdeztem. Bólogatott majd megfordított felültetett a
konyhapultra és csókolózni kezdtünk.
-
Vigyázni
fogok rád. –mondta majd felemelt és felvitt az emeletre.
-
El
is várom. –mondtam miközben ledöntött az ágyra. Az ingemmel kezdett szórakozni
miközben a nyakam csókolgatta. Lehúzta rólam és hamarosan bebújtunk a takaró
alá.
Úgy bánt velem mintha egy porcelán baba
lennék aki bármelyik pillanatba összetörhet. Persze éreztem rajta hogy nehezére
esik és inkább nekem esne és el sem engedne de nem.
Felült és magára húzott, úgy
csókolóztunk tovább… Vagy 2 óra múlva verejtéktől csöpögve feküdtünk egymás
karjaiban é a változatosság kedvéért csókolóztunk.
Chris mindig azt várta mikor mozdul meg
a hasamban a kis lény.
-
Arra
még várhatsz. –mosolyodtam el. – Csak a 10. hét után kezd mozogni.
-
És
hányadik héten vagy? –kérdezte csillogó szemekkel.
-
A
8.-ban. –mondtam majd a mellkasára bújtam. Az ujjamat fel-alá húztam a
felsőtestén. – És mit szeretnél…? Mármint. Fiú legyen vagy lány?
-
Tudod
mit? Csak egészséges legyen. –mondta majd megpuszilta a homlokom. – De jó lenne
ha lány lenne… El lehetne kényeztetni mindenfélével.
-
Ugye
nem akarsz már most egy rózsaszín balerinát a gyerekünkből? –kérdeztem.
-
Úgy
ismersz? –kérdezett vissza.
-
Hááát…
-
Oh
igen? –kérdezte majd elkezdett csikizni.
-
Ne…
Hallod hagyd abba! –kértem majd csuklani kezdtem. –Ezt mindig eljátszod. –nevettem.
Lementem vízért de mire visszaértem csak egy édesen szuszogó férfit találtam.
Halványan elmosolyodtam.
A múlton kezdtem gondolkodni. Mennyi
mindenen mentünk keresztül. Mennyit tanított nekem és mennyit tanultunk
egymástól. Pont a legnehezebb időszakban talált rám. Nem hittem volna hogy pont
akkor leszek szerelmes.
És Ő. Meghalt a barátnője… Sosem
gondoltam volna hogy ezt fel tudja dolgozni.
17 éves fejjel azt sem gondoltam volna
hogy egyszer majd egy rock sztárnak fogok gyereket szülni. Ez az egyik álmom
volt… 12 éves koromban. Akkor még sehol nem volt a Motionless in Wtihe.
Nem gondoltam volna hogy egyszer tényleg
helyre jön az életem. Hisz mi mindenen mentünk keresztül. Külön-külön és együtt
is. És így visszagondolva minden
veszekedés csak szorosabbra fűzte köztünk a kapcsot.
Tökéletesen megértem és ez fordítva is
így van.
A szavak feleslegesek. Nem tudom úgyse
elmondani mit érzek iránta.
És ugyanakkor rémült is vagyok. MI lesz
ha nem leszünk jó szülők? Mi lesz ha a mi házasságunk is válással végződik?
Ezekre a kérdésekre egyelőre még nem
tudom a választ. Legkésőbb 9 hónap múlva minden kiderül…