Nemtudom mikor szoktám rá az ilyenekre. Olyanok, mint a drog, mindig több kell belőle.
Belőled is több kéne. Vagy legalábbis többet kéne lássalak. Sokkal jobb lenne, mint az, hogy csak küldözgetjük egymásnak a hülyébbnél hülyébb képeket és várunk a csodára, hogy majd a másik rájön, hogy valójában mennyire jövünk be egymásnak.
Persze ez így nagyon könnyű lenne, hisz tavaly is elszúrtuk. Legalábbis én elszúrtam az biztos. Türelmetlen voltam. Mindent akartam egyszerre.
De nekem most csak Te kellesz!
Nem fogok leveleket írogatni, vagy utalgatni, mert belefáradtam. Szóval kérlek szedd össze magad. Rád sem fogok örökké várni.
Mindenki látja mi van, te miért nem?
Olyan ez, mintha egy siket- néma és egy gynegénlátó szeretne egymásba...
Én valószínűleg nem foglak meghallani, te pedig sosem fogsz észrevenni.
Jobb hasonlatot nem tudok kitalálni.
És nézd meg, hova jutottunk?
A tegnap esti képedhez, amit rögtön lementettem, azt remélve, hogy az a "már csak egy nap. :'(" az az elutazásomra vonatkozik és nem pedig valami más, számodra teljesen evidens dologra.
Hiányozni fogsz, pont úgy, mint víz a tüdőmbe. Nem tudom hogy fogok levegőt venni.
Nem fogunk minden nap egymás agyára menni, nem fogom rád nyújtani a nyelvem és te nem fogod azt mondani, hogy ez überelhetetlen, hogy ezt csak én tudom így csinálni.
Nem.
Most egy hétig semmi.
De mindegy. Már rájöttem, hogy sokkal sokkal türelmesebbnek kell lennem. Ha meg kell történnie, meg fog. Csak ki kell várni.