Igazából nem is lett nagy galiba… csak
egy kicsi.
Stúdiót, stúdióra halmoztak… én is. Az
összes dalt le kellett NEKEM énekelnem, mert Chris engem is beakart vonni a
dalokba.
-
Chris
már be vagyok rekedve. – motyogtam a mikrofonba.
-
Believe!
Kérlek! –nézett rám.
-
Nem.
–jöttem ki a kis szobából. –Bocsi.
De végül nem haragudott.
Hát ebből a sok „dalolászásból” lett
hangszál gyulladás.
-
Chris
? –kérdeztem kétségbe esetten. – Nem tudok beszélni. – suttogtam. Erre ő csak
nevetett de nagyon rosszul érezte magát emiatt.
Semmi érdekes nincs mostanában… Semmit
nem tudok mondani… Vagy most beszéljek magamról? Vagy arról hogy nem írok
többet?
Na ez egy vicces dolog volt.
Egyik nap otthon ülök. Pont TV-t néztem
mikor megszólalt az egyik ilyen szenny sztár híradó és arról kezdtek beszélni
hogy én megcsaltam Christ.
-
És
ez mind benne van a könyvben mivel Ellie Smith az élete alapján írja a
történetet. –mondta nyálasan a műsorvezető. Hát itt telt be a pohár. Majdnem a
TV-hez vágtam a távirányítót.
Fogtam magam és bekapcsoltam a gépem és
még 20 perccel később is azt magyaráztam hogy mekkora szar az emberiség
ilyenkor. Mert sikerült tönkretenniük. – Nem hiszem el hogy ilyenek az emberek.
Éppen ezért a további Írásaimat itt fogjátok találni a blogon… Remélem boldogok
azzal amit főztek mert most kvázi tönkre tettek… -még dumáltam egy sort de
Chris megjött. Neki is megmutattam a cikke is meg a riportot is. Erre hatalmas
utálat árasztotta el az összes nyilvánosságot mivel termetes bejegyzés
született Tumblr-re.
-
„És ez nem azért van mert El életem szerelme…
Nagyon sok ilyen esetről hallottam már hogy a sajtó tönkretette valaki karrierjét…”
– olvastam. Persze a blog linkje ott díszelgett a bejegyzés alján.
-
Jobb
ez így. –mosolyogtam miközben a karjaiban ültem.
-
Meg
kéne végre szervezni az esküvőt. –jelentette ki.
-
Miért
akarod ennyire? –kérdeztem.
-
Mert
akkor végleg az enyém lennél. –suttogott. Az idő annyira elszaladt. Ő már közelebb
a 30-hoz… én meg majdnem 25 éves vagyok… Mikor akarok végre „felnőni”?
-
Veled
akarom leélni maradék sanyarú életem ezen a bolygón. –mondta.
-
Velem
fogod. –nevettem majd megcsókolt.
……………..
A következő két
és fél hónap arról szólt hogy fel-alá rohangáltam intézkedtem és persze Chris
is kivette a részét a nagy szervezkedésből de a nagy részét rám hagyta.
Kristivel éppen a ruhámat csináljuk.
-
Maxxy!
–kiáltottam. –Szét fogod tépni!
-
Ki
kéne zárni. –nevetett Kristi. Lassan egy varró szobát rendezünk be Rickék
házában. Igen Rick és Kristi házában csinálom meg a ruhát mert ha otthon csinálnám
akkor Chris biztos hogy kutakodna és ha már nem is mindent ezt jól szeretném
csinálni. Annyi mindenen keresztülmentem már. Nem akarok tovább szenvedni.
-
WOW!
–jött be Rick.
-
Tudod
hogy képtelen vagyok ilyenkor. –nevettem majd egy fodrot varrtam fel a ruha
aljára.
Nem szokványos lesz ez az esküvő… Ott
kezdődik hogy én elvből ne veszek fel fehéret. Ergo Chris lesz fehérben és én
meg feketében.
-
Ez
mi? –kérdezte Rick mikor felemelte a fűzőmet az ágyról.
-
Az
lesz rajtam. –nevettem majd ráhúztam a próbababára a szoknyát és arra pedig a
fűzőt.
-
Gyönyörű
lesz. –ámuldozott Kristi. – Nekem szebb volt. –röhögött miközben oldalba
vágott.
A helyet is meg kellett oldani. Ugye egy
átlagos esküvő templomban van. Hát én nem teszem be a lábamat egyetlen egy
templomba sem. SOHA! És ebben Chris is egyetértett velem.
Már a dátum is megvan. Görcsösen
ellenőrzök újra meg újra mindent… Semminek nem szabad balul elsülnie ezen a
napon. Akkor megátkozom a világot!
Már csak két nap van. A fél világ arról
beszél hogy összeházasodunk. Chris Facebook oldala ezzel volt tele.
A közös Tumblr pedig magaslati rekordot
döntött… Oh igen ez is egy vicces történet volt…
Ülünk
egymás mellett és bele vagyunk esve a gépeinkbe.
-
Csináljunk közös
Tumblr-t! –szólaltunk meg egyszerre. Az sem volt egyszerű… Meg kellett csinálni
egy közös e-mail címet.
-
- És mi lesz a
jelszóval? –kérdezte.
-
Mi lenne? –kérdeztem.
Majd beütöttem amit gondoltam.
-
ellie_Motionless?
–nézett rám.
-
Miért? Mind ketten
benne vagyunk. –nevettem majd máris a kinézetét kezdtem tervezgetni. Arról még
nem is beszéltem hogy egy csomó közös fotózásunk volt mert az emebrek szépnek
gondoltak minket együtt. Volt vagy 10000 képünk.
Chris
homlokon csókolt majd hamarosan megszületett az első bejegyzés is. Még aznap
este körbement mindenhol hogy nekünk van egy közös Tumblr-ünk.
Még egy nap…
Görcsösen rángatom magamra a fűzőmet.
-
Nem
lehet hogy meghíztál? –kérdezte Kristi.
-
Nem.
–kapaszkodtam az ágy korlátjába. – Nem lesz ez így jó. –mondtam majd kirohantam
a mosdóba. És holt sápadtan jöttem ki 5 perc elteltével.
-
Csak
nem rosszul vagy? –kérdezte. Bólogattam. Kristi barátnőm lerohant és egy
dobozkával tért vissza.
-
Az
nem lehet. –mondtam.
-
De
lehet. –mosolygott majd a kezembe nyomta a dobozt. 35 perc múlva a wc tetőn
ücsörögve nézegettem a kis csíkot. – Pozitív…
nem lehet pozitív…
-
Na?
–jött be. csak az orra alá tartottam a kütyüt. leplezni sem tudtam milyen
boldog vagyok. Neki is fülig szaladt a szája.
Megcsinálta a sminkem meg a hajam.
-
Miért
áll ott és nem néz ide? –kérdeztem mikor egymás mellett sétálgattunk.
-
Mert
megmondtad neki hogy maradjon ott. –kuncogott Kristi.
-
Ne
röhögj. Te rosszabb voltál. – nevettem. Az elmúlt 5- lassan 6- év eseményei
kavarogtak a fejemben. Mikor először megláttam azon a kétségbeesett estén sosem
gondoltam volna hogy idáig jutunk… Minden második bokorban egy lesifotós ült.
De valahogy ez engem most nem érdekelt.
-
Te
láttad a ruháját? –kérdezte Chris Ricktől aki éppen mellette állt annyi különbséggel
hogy velünk szemben.
-
Igen.
–nevetett.
-
Milyen?
–csukta be a szemét Chris.
-
Majd
meglátod. –nevetett tovább Rick. Chris csak sóhajtott.
Az egész olyan volt mint egy álom ami az
elején rémálom volt. Remélem értitek…