Someone, Somewhere... [ENG]

Someone, Somewhere

          

-          Meffy! –that was my little brother.

-          Leave me alone! –I shouted. – Sorry my bro. –I told it to Liza.

-          No problem. Then see you there. –She smiled and took down the phone.  

After one and a half hour in the car with my little brother who was talking about how cool will it be because he is older than 12 and taller than 150 cm so he allowed to go with all the roller-coasters and the other stuffs. So now I’m dead.

With my 19 years behind my back I think he is a way too annoying.

-          How much time I have? –I asked my mum.

-          Didn’t you want to sleep with Liza? If so you can stay till it’s closing. –She smiled.  

-          OK! –I shouted back while I was running to my friends.  Liza, Mike, Kristi and Blake were standing in the queue waiting for me. We’re the “Big Band” And we are just like brothers and sisters.

We got in the park earlier than I expected.

There were no stop and looking back. We were just like the 10 years old children. We went everywhere, we saw everything while I was making pictures all the time.

We were having our lunch at the Disneyland’s park when suddenly Kristi shouted.

-          They are here! THEY ARE HERE!!! –she shouted as loud as she could. She showed the way and I looked there.

-          They’re not exactly. –I said but I didn’t believe it. I was staring at of the black haired boys. And when he realized that I’m looking at him he sent me a naughty smile.

-          He’s staring at you! –said Liza sullenly.

-          I don’t think so. –I responded while I was looking at him again.

-          JOSH BALZ IS STARING AT MEFFY! –Kristi shouted.

-          Please a bit louder. The whole Disneyland don’t know it all. –I asked.

We finished the lunch and everything started from we finished it before.

We were running all around and scream all the time. So we were not quiet.

Everybody noticed us. We didn’t need all the expensive roller-coaster stuff and all of the others. We had a great time. We played tag, I was running away from Kristi as quick as hell.  Then I fell. My knees and my palm were cracked. I was sitting on the sidewalk and watched my “wounds” then I realized that 6 boys looking at me.

-          Are you ok? –asked one of them. Ok. Now I know. The Motionless in White band members were all around me.

-          Yeah. –I asked and took his hand. He helped me to stand up but I’ve lost in his ocean-blue eyes.

-          JOSH!? –I heard a male voice.

-          Om… I’ll find you just I take…

-          Meffy. –I said.

-          Meffy to the first aid station! –he smiled.

-          Thank you. –I said with a huge smile. We started to search the First aid station hand in hand.

We walked over the whole park and talked all the time. My right hand hurt and the blood ran down on both of my knees.

-          I don’t need to disinfect these… -I started.

-          No. You need it! –he smiled and pushed me into the room.

10 minutes after we were running up-and-down in the whole park. We did not meet with the guys, neither the members of Motionless in White.

They almost closed the park with us.

-          So are you live in California? –he asked finally.

-          No. Not. –I smiled. – I live with my family in Pennsylvania. Scranton. – I told him proudly.  I started to search my keys. – Yes! My dad brought the motor for me.

-          Don’t telling me that you have this! –he pointed to my motor.

-          No. We use it with my dad together. – I told him.

-          But if you live in PA what are you doing in CA?

-          We had a long weekend and we came here to meet my friends. – I responded.

-          Are you going home now?

-          No. –I said with my helmet in my arms. – I’m going to Liza. Tomorrow I’ll go home.

-          Well I hope I’ll see you again. –he smiled. I put on my helmet and drove away. He looked after me with a huge smile.  

When I arrived to Liza there was a big party there. But they went to someone else’s house. We stayed and got drunk. It was so great to see her again. We can’t meet as much as we want.

In the morning I woke to my phone ringing.

-          What? –I picked it up.

-          The whole cyber world is about you. – Kristi cluttered. – Josh is tweeting about you all the time. – I heard the words but they didn’t gang up on one sentence.

-          I don’t care. –and I took down the phone.

I started prepare to go home. I decided to go to Scranton with motor… I was like a zombie.  And I was still drunk a bit.

Finally It was not a good idea. Someone hit me.

-          Don’t you live without me, do you!? –I asked when I saw Josh’s face smiling. – I don’t know what is funny in a hit person.

-          I just pushed you. Did it hurt? –he said. –I wanted to bring you back to Scranton. –He told me.

-          Oh. I see. –I pushed back the motor to Liza’s garden. She keeps a place to my motor.

I sent her an SMS and I got into the car.

-          If you told me that you want to bring me back I wouldn’t say no. –I told him.

-          But that wasn’t a “lord” way… The original plan was I wait till you come back to PA and I escape you one night… but I couldn’t wait. –he cluttered. He was staring the street.

-          Do you drive all night? –I asked.

-          You don’t believe it am I right? –he looked at me. I was drowning in his eyes.

Then we just went crazy. My phone was ringing.

-          Hey! –I picked up.

-          We won’t be at home. –My mother said. – Do you drive the motor don’t you? –she asked nervous.

-          No mum. My friend take me home. –I said. I saw that it didn’t feel good to Josh. So I put my hand over his hand. He smiled.

-          So why don’t you be at home? –I asked. His eyes was shining like the stars.

-          We go abroad with your brother. He found a place where there is a diving pool. And he’ll have a competition… So we bring him to the training camp till Tuesday.

-          Today is Friday. So I have 4 days home. Alone?

-          Yes but I want the house in all… not in pieces after a huge party. OK!? –she asked me.

-          Of course mum! –We talked a bit more but I heard that she is packing so I put down the phone.

-          I heard that you’ll have a bit free time? – he winked at me.

-          I don’t think so! –I looked back at him.

The sun slowly went down in the Horizon.  We started to talk about serious topics. Now I know much about him. It’s not like you read it in blogs and magazines. They’re like facts. But he is the one who can change this Fact.

-          And what do you want to be? –he asked.

-          Taller. – I responded. We were laughing a bit.

-          No. Seriously. What do you want to be?

-          I don’ know. Maybe a journalist, a writer or a photographer. – I told him.

I took my camera into my hand.

-          If you have time after you brought me I’ll show you if you want. –I said with my camera in my hand.

-          So you want me to stay with you. OK! –he said. He didn’t leave time for me to say something against it but I don’t care.

I yawned more and I was so tired. I fell asleep. I dreamt. With him. I didn’t dream about “it”. Never. But now it can be came true.

In the morning with the first lights of the sun we arrived home.

-          You always have keys to the motor but you do not have keys to the house? –he asked smiling.

-          Really funny! –I told him. I poured out my bag nervous. When I realized that the keys aren’t there I packed back to it and hold his hand. I started to go to the back yard.

-          Are you going to break into your house? – he asked surprised.

-          It’s not a break-into MY house. –I climbed over the fence. – Come on!

He was doing what I told.

-          Hello boy! How are you!? –I started to babble with my dog, Dixie.

-          Is she yours?

-          Yes. – I responded proudly. I went to the terrace door.

10 minutes later we were running over the house. But he didn’t know the house as well as I know. So he gave up my pursuit.

-          Okay Meffy! I give up! –he shouted from the middle of the living room. – Where are you little girl? –he asked. 

He started to search me and he fell in despair more than I ever say. He was running all around the kitchen and he arrived to my little home.

he was afraid of going inside.

-          You thought you’ll find my corpse? – I asked. He smiled at me.

-          What are you doing? Oh I remember you told me that I’ll see the pictures if I stay here. – he took my computer and started to watch my pictures. Some of them was really strange.

He turned into his tummy but he fell asleep soon. I understand he is tired because he was driving all night. I took away the laptop and put a pillow under his head. I wrapped him then I lay next to him.

-          Are you sleep? –I asked. He didn’t answered just put me under himself. – So you are not. –I smiled. I grabbed his hair while he was staring at my face.

His lips were fast till they arrived my lips. He kissed me. A World bombed in me. But it’s bombed in his too. I felt it.

He smiled into my mouth and our lips started to fight again. He sat up with me and his hands were under my tee. He took my t-shirt off.  I wanted to lay him down but he is a way too strong and he laid me down.

-          it’s not fair. –I whispered to his ear then I bit his shoulder. He shivered.

Our clothes soon were on the floor. We were hiding under the blanket because we realized that we’re freezing.

A big experience was began for me at least. But as I know he is… virgin too.

We moaned all the time. When louder, then whispering. Our hands clasped above our heads. Our lips was fighting over the time while our hips were leaving each other to meet the other again.

I was screaming when I got to the top. He was laughing when he realized that “I’M ready”.

His respiration was faster than faster. And he finally arrived there where I was.

When his respiration went good he started to whisper again. He looked into my eyes and kissed me again. He kissed my lips, my shoulder, my chest and back.

-          I love you! –he whispered to my ear. This short sentence is the World for me now. He put his head on my chest. I started to sing but he soon fell asleep…

Someone, Somewhere...

THE PIANOIST*

-          Meffy! –kiabált fel az öcsém.

-          Ne sürgess már! –emeltem el a fülemtől a telefont. – Bocsi az öcsém.

-          Semmi baj! akkor ott. –mosolygott a telefonba Liza.

Másfél óra autókázás után megérkeztünk Californiába. Amibe végül is belehaltam mivel az öcsém végi arról beszélt milyen jó lesz mert már az összes hullámvasútra és mi egy másra felengedik mert már elmúlt 12 éves és 150 cm.

A magam 19 évével már elég idegesítőnek találtam.

-          Mennyi időm is van? –kérdeztem anyutól miközben kiszálltam a kocsiból.

-          Hát nem a lányoknál alszol? Mert végülis akkor akár zárásig is maradhattok. –mosolygott.

-          Oké. –kiabáltam vissza mikor már javában rohantam a sorban ácsorgó csapatomhoz. Liza, Mike, Kristi és Blake már ott álltak. Már csak rám vártak. Így öten vagyunk mi a „nagy” csapat. Olyanok  vagyunk mint a tesók.

Hamarabb bejutottunk mint ahogy gondoltam volna.

Nem volt megállás. Olyanok voltunk mint a 10 évesek. Mindenhova bementünk, felültünk, megnéztünk és közben én a harmadik memóriakártya tárhelyét zabálom a fényképezővel.

Épp ebédszünetet tartottunk. Disneyland parkjában ücsörögve mikor Kristinek a torkán akad a falat és mutogatni kezd.

-          Itt vannak! ITT VANNAK! –kiabált. Elnéztem abba az irányba amit mutatott.

-          Biztos hogy nem Ők azok. - bámultam feléjük. De igazából én sem hittem el amit az előbb mondtam. Még bámultam egy ideig a fekete hajú srácok egyikét és mikor rájött hogy őt kémlelem féloldalas, csibész mosolyt küldött felém.

-          Téged néz! –jelentette ki durcásan Liza.

-          Nem hiszem. - mondtam miközben még mindig a srácot néztem.

-          JOSH BALZ MEFFYT BÁMULJA! –kiáltott fel Kristi.

-          Lehetne még kicsit hangosabban? Nem hallotta mindenki. –kértem gúnyosan.

Hamarosan befejeztük az ebédet és minden ott folytatódott ahol befejeződött.

Rohangáltunk, kiabáltunk mi egy más. Szóval nem voltunk halkak. És éppen ezért mindenki felfigyelt ránk.

Nem is kellettek volna azok a hullámvasutak elvoltunk mi egyedül is. Éppen fogócskáztunk, Kristi elől rohantam. Aztán hasra esek. Olyan nagyot vágódtam hogy felrepedt a térdem és a tenyerem is. Miután a földön ülve felmértem káraimat ráébredtem hogy 6 fiú bámul rám. Mindegyiknek fekete haja volt és hozzáillő fekete szerelést viselt.

-          Jól vagy? –kérdezte végül az egyik.

-          Igen. –bólogattam mikor megragadtam a kezét ő meg felsegített. Valahogy elvesztem tengerkék szemében és csak bámultuk egymást.

-          JOSH!? –hallottam egy férfi hangot. Kétség kívül a Motionless in White tagjai álltak körül és Josh Balz pedig az ÉN kezemet szorongatta. Kristi a távolban elismerően bólintott.

-          Majd megkereslek titeket… - hadarta. –Elkísérem…

-          Meffy. –nyögtem ki.

-          Meffyt a gyengélkedőre. –mosolygott.

-          Köszi. –mosolyogtam mikor kéz a kézben elindultunk az orvosi szobába.

Majd’ az egész parkot bejártuk mire megtaláltuk a első segélyt nyújtó táblácskát. A jobb kezem sajgott a térdeimen pedig már végig folyt a vér.

Persze be sem állt a szánk.

-          Nem is kell ezt annyira lefertőtleníteni. – húztam a szám.

-          Nem baj. –mondta majd betolt a rendelőbe.

10 perccel később már fel-alá rohangáltunk. Össze se futottunk se a srácokkal, se pedig a Motionless tagjaival. Egész este együtt lógtunk.

Aztán majdnem bezártak minket Disneyland-be. Lassan elindultunk ki a vidámparkból.

-          Tulajdon képen Californiában laksz? –kérdezte.

-          Nem. –mosolyogtam. – Pennsylvania.  Scranton. –mondtam büszkén majd a kulcsaimat kezdtem keresni. Még sétáltunk mikor megláttam a motoromat. – Áááh. Apu elhozta nekem! –ugrándoztam.

-          Azt ne mondd hogy ez a tiéd. –nézett nagyot mikor meglátta a motort.

-          Igazából közösen használjuk apuval.

-          De ha PA-ban laksz… Hogy kerülsz Californiába?

-          Úgy hogy volt egy kis kiruccanásunk itt. És itt vannak a haverok és most hozzájuk megyek. –nevetgéltem mikor megtaláltam a kulcsot.

-          De most nem haza mész?

-          Nem. Majd holnap.

-          Hát remélem látlak még. –mondta. Elmosolyodtam és a fejemre húztam a bukósisakom. Aztán elhajtottam. Még utána nézett a motoron ülő alakomnak és elismerően bólintott.

Mikor megérkeztem Liza-hoz már javában állt a bál. Senki nem vett észre. Hál’ Istennek. De hamar elszállingóztak a többiek és csak mi ketten maradtunk ott. És leittuk magunkat a sárga földig.

Másnap reggel a telefonom eszeveszett csörgésére kelek fel. Kristi volt az.

-          Tele van veled az egész Cyber világ. Josh egyfolytában rólad Tweetel dolgokat. – igazából fel sem fogtam mit mond. Értettem a szavak jelentését de nem álltak össze értelmes mondattá.

Hamarosan felszívtam magam, elköszöntem Liza-tól és motorral, félholtan indultam vissza Scranton-ba. Ami egy igazán rossz ötlet volt.

Mivel elgázoltak. De fogalmam sem volt hogy vagy miért.

-          Ennyire nem tudsz nélkülem élni? –kérdeztem mikor a földön fekve felfedeztem Josh arcát. Mosolygott. –Nem értem mi vicces van egy elgázolt emberen. –mondtam mikor felsegített.

-          Csak éppen meglöktelek oldalról. –nevetett tovább. – Én akartalak visszavinni. –bökte ki végül.

-          Oh. Az más.

Liza mindig fenntart egy helyet a motoromnak. És ennek per pillanat örültem. Dobtam neki egy SMS-t hogy a motor itt marad még egy időre majd bevágódtam Balz mellé a kocsiba.

-          Ha simán azt mondod te akarsz visszavinni nem kellett volna „elütnöd”! –szólaltam meg.

-          Az nem lett volna lovagias. Az eredeti terv az volt hogy megvárom míg visszamész Scranton-ba és egyik éjjel megszöktetlek. De nem tudtam várni. –nevetett miközben az utat nézte. Több volt a hangjában mint „barátság” és igazából nem tudtam mire vélni.

-          Tudsz te egész nap vezetni? – kérdeztem „gúnyosan”.

-          Nem nézed ki belőlem igaz? –mosolygott rám. Helyben elolvadtam.

Aztán csak hülyültünk. Amit a telefonom csörgése zavart meg.

-          Hallo? –kaptam fel egy kiadós röhögést elfojtva.

-          Nem leszünk otthon! –recsegte anyu a vonal másik végéről. –Te nem motorozol? –kérdezte.

-          Nem… egyik barátom hazavisz. –néztem Joshra de láttam rajta hogy rosszul esik neki hogy csak egy „barát” de istenem egy hete sem ismerem. Az más hogy mindig nézem a magazinokat meg a koncert felvételeket…

A kezére fektettem az enyémet. Erre csak elmosolyodott.

-          Szóval miért nem lesztek otthon? –kérdeztem anyutól. Josh felkapta a fejét és kaján csillogást véltem felfedezni a szemében.

-          Elutazunk. Tudod megígértük az öcsédnek hogy elvisszük valahova egy hétre. Hát kinézett valami nagyon gyerekes helyet ahol van műugró medence és most odavisszük Keddig. –hadarta anyu. Éreztem rajta hogy pakol.

-          Ma Péntek van. –vontam le a következtetést. –Akkor van 4 napom otthon. Egyedül? –kérdeztem.

-          Igen. De a házat egybe kérem vissza. –nevette el magát.

-          Meglesz. –mondtam majd még beszéltünk kicsit de letettük.

-          Hallom lesz egy kis nyugtod.

-          Nem hiszem. –néztem rá jelentőség teljesen.

Lassan ment le a nap és a hülyülés helyét egyre komolyabb témák vették át. Sokat megtudtam róla. Még a mellé amiket olvasok. De az nem olyan mintha megértenéd és megismernéd. Elolvasod egy tényként. De Ő ezen a tényen tud változtatni.

-          És mi szeretnél lenni? –kérdezte.

-          Magasabb. –mondtam. Persze rögtön nevetni kezdtünk.

-          Nem. Tényleg. Mivel szeretnél foglalkozni?

-          Őszintén? Fogalmam sincs. –vontam vállat. – Valami fotózással vagy írással. –mondtam. Hátra nyúltam a fényképezőmért. Meglóbáltam előtte. –Ha van időd miután hazavittél megmutatom. – nevettem.

-          Szóval azt akarod hogy veled maradjak. Jó… - ellenkezésre se hagyott időt. Igazából volt benne valami igazság.

Egyre álmosabb voltam és egyre többet ásítoztam. Aztán végül csak felhúztam a térdemet a fejemhez és elaludtam az ülésben.  Álmodtam.

És hamarosan be is fog következni.

Reggel az első napsugarakkal megérkeztünk mi is a házunkhoz. Josh leparkolt én meg a kulcsokat kezdtem keresni lázasan.

-          A motorodhoz mindig van kulcs de a lakáshoz nem? –nevetgélt mikor látta hogy kétségbe esetten a kocsija motorháztetejére öntöm a táskám tartalmát.

-          Nagyon vicces. –mondtam majd visszapakoltam a táskámba, átvetettem a hátamon, kézen ragadtam és elindultam az utca másik felére.

-          Betörsz vagy mi? –kérdezte a szemében csillogással.

-          Nem betörés a saját házamba. –másztam át a kerítésen. Dixie rögtön ott termett. – Szia kutya! Jó voltál? –kezdtem gügyögni a kutyámmal.

-          A tiéd? –kérdezte Balz aki a hátam mögül nézett ki.

-          Igen. –bólogattam büszkén majd a terasz ajtóval kezdtem szórakozni.

10 perccel később már a házban kergetett fel-alá. De mivel nem ismerte a házat így könnyű volt meglógnom előle. Igazi útvesztő a mi kis házunk.

-          Oké Meffy! Feladom! –kiabált a nappali közepéről. –Hol vagy? –kérdezte. Keresni kezdett és egyre kétségbe esettebben rohangált folyosóról, folyosóra. 

Lerohant a földszintre és keresztül szántott a konyhán. Majd a kuckómhoz ért.

Félve nyitott be.

-          Csak nem azt hitted hogy a hullámmal találkozol majd? –kérdeztem az ágyamon ücsörögve. Erre csak elmosolyodott és bemászott mellém.

-          Mi jót csinálsz? –kérdezte. A képernyőt kezdte bámulni. A képeimet nézegettem amiket még ezer éve csináltam. – Oh jut eszembe. Nekem te ezekkel még lógsz. –kapta ki a kezemből a laptopot és már nézegette is a képeket. Néhányat elszörnyedve, néhányat mosolyogva.

Elhasalt a hatalmas ágyamon de hamar elnyomta az álom.  Kivettem a gépet a feje alól és egy párnát raktam a helyére. Betakartam és befészkeltem magam mellé.  Olyan éjfél körül felébredtem.

-          Alszol? –suttogtam. Egy ideig nem jött válasz de mocorogni kezdett és maga alá gyűrt. – Ezek szerint nem. –mosolyogtam.  Megmaradt hajába markoltam míg Ő az arcomat fürkészte.

Az ajkai rohamosan közelítettek az enyéim felé és mikor összeértek mintha egy világ robbant volna fel bennem. De benne is. Éreztem.

Belemosolygott a számba majd újra harcolni kezdtek az ajkaink. Felült és magára húzott. A kezei a pólóm alatt járták körbe a felsőtestemet majd mikor végeztek egy könnyed mozdulattal lerántva rólam azt. Le akartam dönteni de még így is erősebb volt nálam és visszafele sült el a dolog. Maga alá temetett és a nadrágommal kezdett szórakozni.

-          Ez nem ér. –súgtam a fülébe majd kacéran a nyakába haraptam, amitől kirázta a hideg és liba bőrős lett.

Hamarosan lekerült rólunk minden és már csak egymást takartuk. Bemásztunk a takaró alá mivel beláttuk hogy igazából fázunk.

Hatalmas utazás vette kezdetét… legalábbis számomra. Bár ahogy tudom még ő is… szóval szűz.

Sóhajok egyik a másik után hagyták el a szánkat hol halkabb hol hangosabb. A kezünket összefonta és a fülembe suttogott. Végtelen csók csatákat vívtunk miközben a derekunk el-elemelkedett egymástól.

Sikítva szálltam a felhők fölé majd egy másodperc múlva vissza a Világba.

Josh kuncogva nyugtázta hogy én „kész vagyok”. Egyre gyorsuló légzése hirtelen megszakadt és a nyakamba bújva lihegett tovább.

Mikor a légzése valamelyest visszaállt a szemembe nézett majd megcsókolt. Végig mászott a nyakamon, a vállamon, a mellkasomon majd vissza. A fülembe súgta amiről még álmomban sem mertem gondolni.

-          Szeretlek. –egy rövid szócska. Mégis a világot jelentette nekem ebben a percben. Fejét a mellkasomra hajtotta. Dúdolni kezdtem majd hamarosan elnyomta az álom.