vasárnap, április 28, 2013

Ballad of a Broken Man.

Amit még a szünetre ígértem. ^^ tada. 


A koncertnek vége. A srácok fáradtan és izzadtan másznak le a színpadról.
-          Jók voltatok! –mondta Allie és megcsókolta Ryan-t.
Chris halványan elmosolyodott de már nem itt járt. Tudta, hogy a rajongók élnek-halnak, hogy kimenjen és autogramot osztogasson, de nem fog.
Ma nem.
Éjjel nem indulnak tovább és a srácok elhatározták, hogy csapnak egy görbe estét de Chris nem megy velük.
Ma nem.
Már nem is hívták. Tudták, hogy szeretett énekesüket megviselte Ange távozása. Persze mindenkit megviselt de Chris már betegesen kötődött hozzá.
A telefonjáért nyúlt és tárcsázott. Angelot hívta. Persze nem vette fel. A világ másik végén más az idő.
Keresett egy másik számot is.
-          Itt vagyok!- lépett be egy alacsony lány Chris szállodai szobájába.
-          Nem fogom megjátszani, hogy nincs semmi baj. –motyogta.
-          Tudom. –mondta a lány.
Leült a fotelba és Chris az ölébe hajtotta a fejét.
-          Mióta csináljuk ezt? –kérdezte.
-          Nem tudom. –mondta az énekes. Egy szívszaggatóan hosszú másodpercig egymás szemébe néztek aztán megcsókolták egymást.
-          Chris. –szólalt meg fojtott hangon a lány.
-          Mondd.
-          Kirúgtak otthonról. –mondta könnyezve a vörös. A lány szülei nem nézték jó szemmel hogy egyetlen lányuk egy ilyen „erkölcstelen csődtömeggel” jár.
-          Az az alkoholista…. –kezdett szitkozódni Chris.
-          És azt mondta az egyetemet sem fizeti nekem.
-          És most mihez kezdesz? –kérdezte. Látszott rajta hogy sík ideg.
-          Nem tudom – sóhajtott a lány.  Chris felállt az ágyról és a kulcsait kereste. – Mit csinálsz?
-          Átiratkozol a Scranton-i Nyelvtudományi Egyetemre.
-          Mi…?
-          És hozzám költözöl.
-          Mi…? – nézett értetlenül a vörös lány.
-          És fizetem az egyetemet neked! –mondta az énekes felindultan,. már-már zihálva.
-          Nem akarom, hogy miattam mindig haza kelljen jönnöd. És mégis hogy magyarázod meg a szüleidnek ezt a helyzetet…?
-          Nem tudod mennyi ideje gondolkodok ezen. - Letérdelt a lány elé és megfogta a kezét. – Ellie! –tette a kezét a lány álla alá. – Nézz rám kérlek. Mi baj van?
-          Mit fognak mondani? –kérdezte. –Majdnem 10 év van köztünk.
-          Mióta érdekel téged a korod, vagy az enyém? Istenem hét év nem a világ! Mit mondott neked?
-          Semmit. –próbálta terelni a szót a lány. Már több mint 4 éve együttvoltak. Persze nem egyfolytában. Sokáig sikerült titokban tartaniuk. Angelo volt az első aki megtudta, persze a banda mindent tud. De azt hogy most Ellie itt van azt nem. Azt senki nem tudta.
-          Örülök hogy most vagytok itt. –mondta Chris. Ellie felállt és az ablakhoz sétált.
-          Sosem fogom elfelejteni. –könnyek csillogtak a szemében.
-          Hey. Még élek. –mosolygott Chris miközben megölelte.
-          De majdnem megöltelek! –csattan fel Ellie. – Az én hibám!- a fejét az énekes mellkasába fúrta.
Chrisnek elsötétedtek a szemei.
-          Redrum? – nézett fel Ellie.
-          Itt vagyok. –mosolygott de a szeme mélységes félelmet és bánatot tükrözött.
 Régóta vette körül őket a sötétség.
-          És mi van ha reggel felébredek, hogy az egész csak egy álom volt? – Kérdezte Ellie miközben egy forró könnycsepp folyt végig az arcán.
-          De nem álmodsz! –mosolygott rá Chris. A lány csak elképedve nézte. Ő aki teljesen tökéletlen és ügyetlen. Neki adatik meg egy ilyen ember?
Ellie nem is érezte mikor mentek át az ágyhoz. Sikerült elérnie hogy teljesen ki tudja zárnia  világot.
-          Ugye itt maradsz éjjel?
-          Reggel a könyvtárban kezdek. Itt maradok. Feltéve ha te is itt leszel mikor felébredek. –felelte a lány. A férfi bólintott és mind két kezét Ellie dühtől és félelemtől lüktető fejére tette majd megcsókolta. A pillangók a lány gyomrában az első csók óta változatlanok és mikor szakítottak Chris-szel úgy érezte, mintha kiszakították volna a tüdejét.
-          Vége van ennek az egésznek és haza megyünk. –mondta miután véget vetett a csóknak de a homlokuk még összeért.
Ellie persze veszélyes volt. Nem a társadalomra de annál inkább Chrisre és a férfiakra. A vörös lányt sosem érdekelte, hogy Chris milyen iskolát végzett vagy, hogy mennyit keres. Vagy, hogy mennyi az IQ-ja. Tisztában volt vele, hogy a bankszámláján lévő számösszeg nem csekély de nem érdekelte. A személye és szerelme érdekelte. Az érzések amiket feléje táplált és az, hogy ezt kellőképpen tudja viszonozni.
-          Komolyan gondoltad? –kérdezte Ellie miközben Chris meztelen felsőtestén jártatta az ujjait és a szívverését hallgatta.
-          A legkomolyabban. – jelentette ki a férfi és még szorosabban húzta magához a lányt, már ha ez lehetséges volt.
-          Jó. –mondta a lány.
-          Micsoda?
-          Hozzád költözök. –mondta ki azokat a szavakat Ellie amiket Chris hallani akart.
Leírhatatlan érzések suhantak át Chris arcán majd elterült a száján egy hatalmas vigyor. Megismerkedésük óta erre várt mert Ellie egy olyan lány akivel nem csak lefeküdni érdemes, de mellette ébredni is.
-          Annyi mindenen vagyunk túl és én… - kezdte Chris.
-          Csh. –tette a szájára az ujját a lány. –Ne mondj semmit. Tudom. Mindent értek. Én is szeretlek. –Chris csak elmosolyodott és maga alá gyűrte a lányt.
Csókolózni kezdtek és hamarosan a maradék ruhát is levették egymásról.
Nem ez volt az első alkalom, hogy együtt voltak.
Ez számukra már nem a szexről szólt. Hanem valami, sokkal tisztább dologról amit mi úgy nevezünk szerelem.
Sóhajok közepette bújtak egymásba. A szó minden értelmében.
Ellie sikítva érte el a csúcsot majd ernyedten esett össze Chris verejték áztatta mellkasán.
-          Nem fogom tudni elégszer kimondani… - suttogta a fülébe a férfi.
-          Nem is kell. Tudom. –nevetgélt Ellie.
-          „ And nothing I could ever write… Will help you understand this life…
-          There’s so much beauty scaring out, when your eyes lay lost in all the City Lights…” – dudorásztak együtt.
-          Nem hittem hogy van még hangod ezek után. –cukkolta Chris a lányt miközben maga alá gyűrte és csókokkal hintette be az arcát.
-          Tudod, hogy sosem tudtam csöndben maradni. –nevetett a lány miközben újra egy csókban forrtak össze.
-          Megnézzük a napkeltét? –kérdezte csillogó szemekkel a férfi.
Ellie csak bólintott.
Betakaróztak és kiültek a teraszra. Egy külső személő nem tudta volna megmondani melyik kinek a lába, de nekik ez így tökéletes volt.
A Nap lassan, vörösen izzva, komótosan jött fel.
-          Meddig vagytok még turnén?
-          Még két hét. –válaszolta a férfi.
-          Azt már kibírom. – fúrta a fejét Ellie a mellkasába.
Hatalmas lépés volt a kapcsolatukban ez. És ezt most senki nem tudta elrontani.
A fény rájuk sütött, együtt voltak és úgy érezték az egész világgal megtudnak küzdeni, kézen fogva, addig amíg szeretik egymást.