Még a buszon ültünk és éppen az utolsó megállásnál voltunk a Kalifornia határon.
Angelo és a többi négy srác bementek a napi Monster adagért. Mi pedig –Kristivel nagy mániánk. –a játszótér fele vettük az irányt.
- Hogy lehetnek ilyen…
- Gyerekesek? –egészített ki Ricky. – Pontosan így. –nevetett majd elindult Kristi után.
Chris ellágyultan nézett rám miközben Ricky kitúrta a helyéről Kristit majd az ölébe húzta.
- Most nézd meg. Kitúrt. –puffogott Kristi. Fejcsóválva nevettem.
Aztán egy csapat lány meglátta Christ. Nem nehéz észrevenni. Áh, nem.
- JÉZUSOM! –kiáltott fel egyikük miután megkapta az aláírást a két sráctól. –Te nem Ellie Smith vagy? –kérdezte miközben a könyvemet húzta elő a táskájából.
- De. Én vagyok. –nevettem. Az orrom alá nyomta a könyvet hogy írjam alá. Chris meg a tollat nyomta a kezembe.
- És ti most tényleg együtt vagytok? –szögezte nekünk a kérdést miközben olvadozott hogy a kedvenc írójától is meg tudta szerezni az aláírást. Chrissel egymásra néztünk.
- Igen. –jelentettük ki egyszerre.
- WOW. –jött az egyhangú válasz. Mosolyogva elmentek.
- Ugye tudjátok hogy most mindennek vége? –kérdezte Kristi miközben visszaültünk a buszba.
- Igen. –néztünk egymásra majd csak elfészkeltem magam Chris karjaiban és tovább hülyültünk.
- Holnapra az egész sajtó ezzel lesz tele… - mondtam mikor valamikor éjfél körül beestem az ágyba.
- Tudod mit. Már nem is érdekel. –mosolygott majd magához húzott és lekapcsolta a lámpát.
- Tudod hogy fel alá fogok rohangálni a fényképezővel a kezemben? –kérdeztem majd megfordultam.
- Sejtettem. –suttogott majd megpuszilta a fejem búbját és elaludtunk.
Reggel arra ébredtem hogy Chris egy szál törcsiben kisétál a fürdőből, felöltözik és utána hozzám vágja a párnát.
- Kelj fel! –röhögött mikor meglátta az arcom. – Mindenki rád vár. –kapott fel és vitt a fürdőbe.
- Ne! –sikítoztam. – TEGYÉL LE!!! –röhögtem.
- Jó. Leteszlek. – röhögött. –Kapsz 10 percet hogy elkészülj. –mondta majd megcsókolt és bezárta az ajtót.
Lesújtottan álltam az ajtó mögött. Azon gondolkodtam hogy most összeessek vagy készülődjek.
- Még 5 perced van. –hallottam a hangját. Nevetve kezdtem megcsinálni a sminkem miután lezuhanyoztam. Bekopogott az ajtón.
- Ha eddig is simán bejöttél kopogás nélkül most minket kopogsz? –kérdeztem miközben a szoknyámat húztam fel. Az arcomba hajolt.
- Ez mi? –nézte a szemem.
- Smink? –néztem kérdőn.
- Igen de hogy csináltad?
- Egy fajta szemceruzával kell csinálni. –vontam vállat majd felkaptam a telefonom és már mentünk is le.
Megreggeliztünk ami inkább tízórai volt.
- És most hova? –kérdeztem. Mindenki úgy nézett rám mintha törvényt sértettem volna. – MI van? Bocsánat hogy nem voltam még turnén veletek. –forgattam a szemem.
- Próbálni. –ugrált Ghost. A fényképező a hátamon lógott így bármikor mikor megjött a kedvem kattintgathattam.
És volt is mit mert ezek akkora idióták hogy az már fáj.
- Na jó. akkor én most sétálgatok egyet miközben betelítem a fényképezőm memóriáját. –nevettem. Chris nevetve felsétált a színpadra és innentől kezdve komoly munka folyt. Egészen addig amíg a kordonra fel nem ültem.
- Zavar? –kérdeztem.
- Igen. –bólogatott. – Túlságosan emlékeztet valamire.
- Oké leszálltam. –mondtam majd míg bambult egyet lefényképeztem.
A koncert fergetegesre sikerült. És tényleg tele lett a memória kártya.
Még vagy három helyszínre kellett menni. És én már most hulla fáradt voltam.
- Képtelen vagyok elhinni hogy ezt ti bírjátok. – ásítottam hatalmasat miközben belefúrtam a fejem a mellkasába.
- Néha nehezen. –nevetett majd átölelt. – De most hogy itt vagy… - suttogott de már nem hallottam mert elnyomott az álom.
Sűrű hónap köszöntött ránk de mikor vége lett sok-sok pihenőt kaptunk. A könyvem nagyon nagy siker lett. „A szörny, aki Én vagyok!” azt hittem semmi nem lesz belőle. De lett.
Meg is lepődtem. De nem kicsit.
Hamarosan engem hívtak ide oda hogy riportot készítsenek velem és a magánéleti kérdéseket sem kerülhettem ki. De úgy gondolom nagyon diplomatikus voltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése