Az első helyek közt volt a régi házunk ahova el akartam menni. És végül rá is vettem magam.
Pontosan fél évig laktam itt, pont addig amíg berendeztem hogy így akarom majd látni ha idejövök. Hallottam amiket összeveszekedtek anyuék miattam. Panda kiabált a konyhában hogy anyu nem tudja hogy kell engem nevelni mert én nem leszek egy olyan Angol sznob mint ők.
Panda volt a nővérem az anyám és a legjobb barátnőm egy személyben. Így nagyon fájt mikor azon az ominózus estén mikor megismerkedtem Chrissel meghalt. De ha ő nincs akkor lehet hogy most nem ismerem Christ.
Felsétáltam a szobámba és benyitottam. Minden pontosan úgy volt ahogy ott hagytam. A könyvek szanaszét a földön, a rajzaim az asztalon és a Fél kész vatta felhők pedig az ágyamon.
Végig húztam a kezem az asztalon és az ujjaim megakadtak egy füzeten. I WISH! olvastam a borítón. A gyönyörű kacifántos írással amit még Panda segített megcsinálni.
Kinyitottam és olvasgatni kezdtem.
…Híres író.
… Elismert fotós…
Belegondoltam hogy a fele már valóra vált.
Könnyekkel a szememben zártam be a füzetet majd fotózni kezdtem. Úgy is van egy Dizájn/Ingatlan rész. Pont az első két hét anyaga.
Büszkén hagytam el a házat egy órával később.
- Nekem már kész az első project fele! –mondtam büszkén Mikenak a csoport vezetőnek.
Kb. 20 ember volt a csoportban. 5 kisebb csoportra osztva. Az első csoport volt a legjobb. Én meg még csak a harmadikban voltam.
- Ezek mesteriek. –nézegette őket a gépen. – Átraklak a kettes csoportba. Még mindnig neked van a legnagyobb esélyed betörni a képekkel. –olvadozott. – Jövő héten mentek egy elhagyatott szanatóriumba. Ott kell fényképezni. Ne okozz csalódást. –nyomta a kezembe a Pentax gépemet.
Így is lett. Amy és Nick oldalán követtem Bobbyt aki elvezetett minket a szanatóriumba. Annyira belevetettem magam a munkába hogy azt sem tudtam mennyi az idő. Szó szerint.
Egyszer csak csörren a telefonom. Gondolkodás nélkül kinyomom, meg sem néztem ki volt az.
- Kinyomott! -puffogott egy másik kontinensen Chris.
- De biztos nem csal meg. –csóválta a fejét Rick.
- Honnan veszed hogy nem egy másik sráccal enyeleg?
- Jaj Chris ezt most te sem gondolod komolyan! –kiáltott rá Kristi. –Elemnt fotózni de szeret téged és csak biztos dolga van.
- Legyen úgy. –sóhajtott Chris majd kiment a helyiségből.
Fotóztam és fotóztam éjjel nappal. Kicsit ilyen tovább képzés jellege volt az egésznek. De egyik délután Mike rohan hozzánk hogy kiszivárogtak a Szanatóriumos képek.
Kate volt az.
- Tudom hogy Ő volt. Fent van az oldalán! –mondtam majd beírtam az URL címet és kiadta a mi képeinket. Kate két nappal később már a repülőn ült.
- Viszont így most nektek van egy menetetek a TV-ben. –mosolygott Mike.
- Amit KAte elrontott nekünk kell helyre tenni. Tiszta sor. –mondtam.
Másnap valami nagy TV showba mentünk.
- Mi is ez a dolog? –nézett ránk a riporter.
- El. –mutattak rám. Sóhajtottam majd belekezdtem.
- Néhány emer összefogott és így kitalálták ezt a Fotó Túra nevű dolgot. De az egyik lány kiszivárogtatta a képeinket ráadásul a tudomásunk nélkül úgy mintha a sajátjai lettek volna. Ebből van most ez az egész katyvasz. –magyaráztam.
- És ki a legtehetségesebb? Ha szabad ilyet kérdezni.
- Ellie! –hangzott a válasz.
- Nem hiszem. Ők vannak olyan tehetségesek mint én, vagy ha nem jobban. –mosolyogtam.
- Ellie ha jól tudjuk neked van egy könyved is. –nézett rám a riporter.
- Igen van. És hamarosan készül a következő. –mosolyogtam még mindig.
- Mesélnél róla egy kicsit? –kérdezte a riporter
- Ha lehet most nem majd máskor. Hisz nem azért jöttünk hogy rólam beszéljünk hanem a képekről és a többiekről. –jelentettem ki.
- Ez hihetetlen! –csóválta a fejét a riporter. Olyan fél órával később már a kocsiban ültünk. Dőlt belőlünk a szó és mindenki engem fényezett én pedig már nem nagyon bírtam.
A következő hét pihenő volt de utána jött a Mozzanatok témakör ami az egyik kedvencem lett.
Chris minden nap keresett és megtaláltuk a módot hogy tudjunk beszélni. Skype. És megbeszéltük amitől félt. Az övé vagyok és nem tervezem hogy ezen bárki is változatni tud.
A második project hamarosan elkezdődött így nekem is kevesebb időm volt vele beszélni. Ők pedig turnéztak. De legalább az esküvőt úgy tervezték hogy ott lehessek én is.
Mozzanatok egy elég szabad téma volt. Az elmosódottság volt benne a lényeg de mégis valami kézzel fogható.
- Ki maga? –jött oda hozzám egy férfi amint éppen egy kislányt fényképeztem miközben ugróiskolázik.
- Egy fotós. –vontam vállat.
- Nem gondolkodtál rajta hogy modell légy? –kérdezte. – Dee Madison. –nyújtott kezet. –Én segíthetek. –mosolygott.
- Miért lennék én modell?
- Azért drága Ellie mert pont megvan hozzá az alakod és minden más is. Gyere be holnap a stúdióba csinálunk néhány próba felvételt és megnézzük mennyire tetszik. –Dee olyan volt mint a hozzám hasonlók. Talán 30 lehetett.
Elhatároztam hogy elmegyek végül is veszteni valóm nincs. Így reggel elkéredzkedtem Miketól miközben leadtam a Mozzanatok témakör képeit Pendriveon.
- Menj csak nyugodtan. –mosolygott. Olyan erős angol akcentusa volt ami szinte már cuki volt.
Egy óra alatt odaértem a megbeszélt helyre. Dee felvázolta nekem a helyzetet miközben engem kisminkeltek és felöltöztettek.
Nem Ő volt a fotós de ott állt mellette. SEMMIT nem kellett mondania. S neki se a fotósnak.
Dee olvadozott mikor meglátta a képeket.
- Tényleg nem akarsz ezzel foglalkozni? - nézett rám.
- Sosem modellkedtem. – vontam vállat. – Annyira nem érdekel.
- De egy nyitott szerződés Amerikában csak érdekel nem? –nézett rám. – Nem Amerikai vagy? –kérdezte.
- De. –mondtam elhűlten de nem írtam alá a szerződést. Nem ma.
Volt egy csöppnyi szünetünk ahol a banda elhatározta hogy bulizunk ezerrel. És itt ütött be a baj.
Olyan részeg lettem hogy az elképesztő. De mindenki. És üvegezni kezdtünk de azt nem vettük észre hogy közben folyamatosan kattog a fényképező. És valahogy- hogy tönkre tegyenek- kiszivárogtak képek… És Chrishez is eljutottak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése