That Night. [ENGLISH]

My ticket was for a good place. Exactly in front of the stage in the top of the cordon.

I didn’t care about that I’m alone. I just put my camera and started to click. I’ll have something to write about in my blog.

The terror started almost in exact time.

It wasn’t hard to realize I was there. By the way I was with some other similar people.

I was just standing there and listened to the music. I am myself in that time… and in that time I got to know them although I was with them for 3 weeks.

But this was a wrong idea to try to move…

Chris was in front of me. He was looking right into my eyes.

The crowd was going to kill me, they started to go closer to Chris. I know wit always happens in the concerts but I can’t breathe now!

The lights were out. Chris has disappeared I don’t care about it because I still can’t breathe.

There was dark. I was concentrating to my breath and I couldn’t realize that 2 gorgeous hand picked me out of the crowd. And after I heard that “ OH MY GOD!!! CHRIS MOTIONLESS IS RIGHT NEXT TO ME!!!!”

I was saved. He was taking me to the ailing.

OK I have to tell you something. We weren’t ok with each other when I left them. We were fighting.

I was told I’m a little whore and other beautiful stuff. So it wasn’t so good.

-          Are you OK? –Chris asked me 10 centimetres from me while somebody put a mask on me.

I felt pure oxygen. I shook my head.  He ruffled my hair and said something to the STAFF member and then left me.

The concert was continued. After the City Lights the man told me to go with him.

For my biggest surprise I saw Kristi.

-          Wow… How come? –she looked at me.

-          I? Well, I came, almost killed by the crowd but Chris saved my life. He never did something like this before right?

-          No. Never. –said Kristi and shook her head. – You’re special for them. For he exactly. – Kristi said. I saw Rick next to her.

-          I need these pictures! –Rick said while he gave back my camera.

-          It was unbelievable, as always! –whispered Kristi.

The boys went to dedicate books and other stuff what fans bring.

-          You said I’m special… why?

-          Chris was fighting with himself about why he was fighting with you… Once he said somebody is missing…

-          Me? – I asked when we sat on the sidewalk.

-          Will you save me too? –asked a fan. Chris was just smiling.

-          They’ll haunt me. –I said.

-          No they won’t. Chris won’t go anywhere without you. When he came off the stage his first sentence was that you’re here.

-          I thought that he  hates me.

-          No. He’s just hot-headed.

-          Oh I know believe me. –I laughed.

-          He will protect you. – said seriously Kristi

-          Who will you protect? –asked Rick.

-          You know what we were talking about. – Kristi looked at Rick. He was thinking for a while…

-          OOOH! – He said.

-          Good boy. –Kristi said.

-          Where are we going? –I asked.

-          Where, where… To get drunk. – shouted Chris.

-          Thank you. You saved me. –I said.

-          No problem Little girl. – he laughed. And that’s why I’m a “little girl’ now.

An hour later everybody was totally drunk. Well, OK. I wasn’t drunk but I drank as much as they drank. If not I drank more than they.

-          OK. You’re suck at drinking. –Kristi laughed. I was almost sober.

We arrived home. I don’t know how…

In the morning my head ached so bad. And I wasn’t surprised when I saw Chris sleeping next to me in a boxer.

I went down. Kristi was there. I started to search a painkiller…

-          What the hell happened last night? –I asked.

-          You don’t remember do you? –asked Kristi.

-          I remember nothing. –I said while I was drinking a huge glass of water.

-          With a big smile you and Chris promised you’ll love each other forever. –Kristi laughed. The water Ran out of my mouth. Kristi was still laughing when the water splashed on the window.

-          What hell are you doing here? –Chris asked while he opened his eyes.

-          Here you are. –I said and gave him a glass of water.

The day was about to be sober. Kristi explained this “I’ll love you forever!” thing.

-          OK. OK! Stop! –I was laughing all the time while Kristi told the story.

-          I was serious. –Chris said.

-          Just like with Avril, right? – I laughed again.

-          Exactly!- he started to trickle me.

-          What are you looking at? –we asked at the same time.

-          Nothing.

I started to prepare because I wanted to go “home” to Panda’s house.

-          Tomorrow we’ll go to Dracula. Will you come with us? –asked Chris.

-          Of course! –I said. – I want to go to Panda…

-          Oh. I see. –Chris said.

I was ready in one hour.

-          Chris I took your car! – I said smiling.

-          No. NOT! –he shouted while he followed me quickly.

-          And you want to stop me in only a boxer? –I asked. I opened the garden gate and left smiling. He was just looking at me while I “steal” his car.

The house was silent…

-          God! My camera. –I realized that my camera is still in Rick’s house. I called Rick.

-          Hello little girl. You left here something didn’t you!? –he told me.

-          Yes, please bring it to me! But please don’t give it to Chris… I made some photo about him last night…

-          Some…? –asked Rick.

-          Shit. He is looking it right?

-          Yes. –Rick smiled.

-          Will you please bring it to me?

-          OK. I send it with him. –he said and put down the phone. Ricky Horror… you’re unbelievable.

Three hours later someone was ringing. I don’t know who you are but get the hell out I’m listening London in Terror! –I thought.

I opened the door.

-          Bu. –whispered Chris. He was smiling because I hid behind the door. What I’m paranoid.

-          Oh just you.

-          Why? I’m not good enough for you!? – He looked at me.

He gave me the camera. The embarrassing silent was all around us. Then Chris pushed the door with me and came in.

-          I thought I’ll die… -I said when we sat in the roof of the house. I like being on the top of the house.

-          You miss her so much don’t you?

-          Yes. –I shook my head. – It’s like the hole in my chest. –I said. – I wonder that my heart still beating.

-          But tomorrow you’ll see her again.

-          Yes. –I smiled. I started to watch the pictures.

-          You do it… I mean this is your job? You made them?

-          Yes. – I have so many different words to say something.

Chris left because he had something to do.  And took the car.

-          I hate you! – I texted him.

-          I don’t believe it. –he wrote me back.

And then in the morning I felt miserable… 

Surprises*

Hát mit ne mondjak… meglepődtem.

-          De úgy volt hogy csak két nap múlva jöttök!? –néztem a fél csapatra. Devin LA-ben maradt, Ryan hazament mert fáradt volt. Rick és Kristi elmélyülten beszélgetni kezdtek erről a „volt barátnő” dologról. Angelo és Balz fogták magukat és leültek a kanapéra és jót cseverésztek.

Chris az ajtóban pakolászott valamit.

-          Meglepi! –bújtam mögé. – Hogy képzeled. Elütteted magad egy kamionnal hogy én itt halálra izguljam magam? –fordult meg majd magához húzott.

-          Hoppá? –mondta majd megcsókolt.

-          Menjetek szobára! –kiabált oda nekünk Balz.

-          Csak nem féltékeny vagy? –vonta fel egyik tökéletesen megrajzolt szemöldökét Chris. Balz elpirult és inkább visszabújt a telefonjába.

-          Kíváncsi vagyok mikor veszed észre. –mosolyogtam. Chris végig simított a felsőtestemen. A kezemen megállt. –Nem. Nem a sebhelyek. –mondtam. Tovább kalandozott és a következő ahol megállt a hasam volt. – Forró. –mosolyogtam.

-          Csak nehogy megégessen. –nevetgélt majd megcsókolt. – Az enyém?

-          Nem egyelőre az enyém. Majd ha megszületik és úgy ítélem akkor majd a tiéd is lesz. – erre csak felkapott. Én meg kiabálni kezdtem. –TEGYÉL LE!! –röhögtem.

-          Ellie terhes. –suttogta Kristi Ricknek. Erre ő csak kajánul elvigyorodott.

-          Chris! Tegyél már le! –kértem.

-          Nem. –jelentette ki határozottan. –Soha többet. –röhögött majd leült velem a fotelbe.

-          MI az ami ennyire vicces? –kérdezte Angelo.

-          Én nem. –csóváltam a fejem. Nevettem hogy így reagál erre a dologra.

-          Kié az első Motionless baba? –kérdezte Chris mindenkitől.

-          Egyelőre az enyém. –jelentettem ki. – Majd később lehet a tiéd is. De amíg itt van bent addig az ENYÉM és ÉN vigyázok rá. –mondtam. –De utoljára mondom el. –nevettem.

-          Jó akkor az övé. –nevetett Chris miközben rám mutogatott. A többieknek csak elkerekedett a szeme. Persze abban mindenki egyet értett hogy kijár neki is és nekem is végre egy kis boldogság.

A többiek hamarosan felszívódtak. Persze megettek szinte mindent a hűtőből. Épp mosogattam miközben megéreztem két hatalmas tenyeret a hasamon.

-          Nem tudod elképzelni milyen boldog vagyok. –suttogta majd belebújt a nyakamba.

-          Elég nagy meglepetés? –kérdeztem. Bólogatott majd megfordított felültetett a konyhapultra és csókolózni kezdtünk.

-          Vigyázni fogok rád. –mondta majd felemelt és felvitt az emeletre.

-          El is várom. –mondtam miközben ledöntött az ágyra. Az ingemmel kezdett szórakozni miközben a nyakam csókolgatta. Lehúzta rólam és hamarosan bebújtunk a takaró alá.

Úgy bánt velem mintha egy porcelán baba lennék aki bármelyik pillanatba összetörhet. Persze éreztem rajta hogy nehezére esik és inkább nekem esne és el sem engedne de nem.

Felült és magára húzott, úgy csókolóztunk tovább… Vagy 2 óra múlva verejtéktől csöpögve feküdtünk egymás karjaiban é a változatosság kedvéért csókolóztunk.

Chris mindig azt várta mikor mozdul meg a hasamban a kis lény.

-          Arra még várhatsz. –mosolyodtam el. – Csak a 10. hét után kezd mozogni.

-          És hányadik héten vagy? –kérdezte csillogó szemekkel.

-          A 8.-ban. –mondtam majd a mellkasára bújtam. Az ujjamat fel-alá húztam a felsőtestén. – És mit szeretnél…? Mármint. Fiú legyen vagy lány?

-          Tudod mit? Csak egészséges legyen. –mondta majd megpuszilta a homlokom. – De jó lenne ha lány lenne… El lehetne kényeztetni mindenfélével.

-          Ugye nem akarsz már most egy rózsaszín balerinát a gyerekünkből? –kérdeztem.

-          Úgy ismersz? –kérdezett vissza.

-          Hááát…

-          Oh igen? –kérdezte majd elkezdett csikizni.

-          Ne… Hallod hagyd abba! –kértem majd csuklani kezdtem. –Ezt mindig eljátszod. –nevettem. Lementem vízért de mire visszaértem csak egy édesen szuszogó férfit találtam.

Halványan elmosolyodtam.

A múlton kezdtem gondolkodni. Mennyi mindenen mentünk keresztül. Mennyit tanított nekem és mennyit tanultunk egymástól. Pont a legnehezebb időszakban talált rám. Nem hittem volna hogy pont akkor leszek szerelmes.

És Ő. Meghalt a barátnője… Sosem gondoltam volna hogy ezt fel tudja dolgozni.

17 éves fejjel azt sem gondoltam volna hogy egyszer majd egy rock sztárnak fogok gyereket szülni. Ez az egyik álmom volt… 12 éves koromban. Akkor még sehol nem volt a Motionless in Wtihe.

Nem gondoltam volna hogy egyszer tényleg helyre jön az életem. Hisz mi mindenen mentünk keresztül. Külön-külön és együtt is. És így  visszagondolva minden veszekedés csak szorosabbra fűzte köztünk a kapcsot.

Tökéletesen megértem és ez fordítva is így van.

A szavak feleslegesek. Nem tudom úgyse elmondani mit érzek iránta.

És ugyanakkor rémült is vagyok. MI lesz ha nem leszünk jó szülők? Mi lesz ha a mi házasságunk is válással végződik?

Ezekre a kérdésekre egyelőre még nem tudom a választ. Legkésőbb 9 hónap múlva minden kiderül… 

All I want...

Álmodom. Biztos vagyok benne hogy álmodok. Megint ugyan azt. Újra álmodom azt a szörnyű éjszakát. Mikor Panda meghalt.

De valami más… Nem Ők jönnek.

Nem találkozok Chrissel. Soha. Az életem teljesen máshogy alakul.

Épp a házunk tetején állok. Ledőlök és mikor földet érnék felriadok.

Az ágyban fekszek. De nem a sajátomban. És akkor minden kitisztul.

Chris mellettem szuszog édesen. Hát persze hogy pont a nászúton jön rám a rémálom-roham.

Nézem ahogy mellettem alszik és azon tűnődök mi van ha azon az estén sehova sem megyünk Pandával.

Nem hiszem el. 7 év elteltével még mindig ezen rágódok. Csak nevetni tudok magamon.

Senkim nincsen.

Vagyis nem volt. Most már van. Ők a családom. Főleg Ő. Chris. Úristen. Ezer féleképpen megmentett. Ki sem tudom fejezni szóval. Komolyan.

-          Hát fent vagy? –kérdezte mikor észrevette hogy a hajával játszok- amit ÉN nem vettem észre.

-          Ühüm. –bólogattam.

-          Min rágódsz? –kérdezte mosolyogva. Most kezdjem el mondani neki hogy mi aggaszt?

-          Semmin. –mosolyogtam majd hozzábújtam. A levegő hamarosan felmelegedett. lassan valami más jelzőt kéne kitalálnom… de azért is… A takaró mozogni kezdett felettünk a kezünket a fejünk fölött összefogtuk és csak élveztük hogy már semmi de tényleg semmi nem állhat az utunkba.

Elnevettem magam mikor megéreztem Chris fogait a nyakamon.

-          Szándékodban áll vámpírrá változtatni? - kérdeztem.

-          Ki mondta hogy vámpír vagyok? –nézett rám. Majd visszabújt a nyakamba és újra csókolgatni kezdett.

-          Nem kellet senkinek se mondania. –nevettem. –Rájöttem magamtól. Hahó… csak 6 éve élünk együtt. –mosolyogtam miközben megfordított.

-          Ugye tudod hogy az életem legboldogabb 7 éve volt az amit veled töltöttem. –mosolygott majd megcsókolt.

Csatázni kezdtünk de Ő áll nyerésre.

-          Ez nem ér. –mondtam durcásan miközben a mellkasára hajtottam a fejem és megnéztük a napkeltét.

Nem sok időnk volt mivel én nekem a könyvet kellet bemutatnom itt-ott. Neki(k) meg koncertezni kellett.

Őszintén? Már nem is tudom mikor volt olyan hogy Ő is meg én is otthon aludtunk EGYÜTT. EGYSZERRE. Komolyan ilyen elfoglalt lettem? Vagy Ő is… vagy mind ketten?

Mindegy. Nem tudunk ellen tenni.

-          De azt ugye tudod hogyha gyerekünk lesz nem mehetsz majd sehova? –kérdeztem miközben felszálltunk a repülőre.

-          Hogy micsoda? –kerekedett el a szeme. –Te… ?

-          Nem. Nem vagyok terhes de ha majd…

-          Igen tudom. – nevetett majd magához húzott. Már nem voltam az az elveszett kislány mint hét éve. Már képes lennék megállni a saját lábamon de Chris még mindig úgy kezel mintha 17 éves lennék. Mintha még mindig meg kellene védenie a sok ronda bácsitól akik cukrot akarnak adni nekem a furgonban. De legalább tudom hogy szeret.

-          Ugye tudod hogy a jövő héten megyünk turnézni. – nézett rám a napszemüvege mögül.

-          Igen. –sóhajtottam. Hozzábújtam. Igazából nem is tudom hogy oldottam meg de még a repülőn is képes vagyok az ölében ücsörögni. De nem érdekel. És szemmel láthatólag őt sem zavarja. Igazából nem beszélgettünk. Lett volna mit mondanom de úgy is ki tudja olvasni a szememből. Így a szavak feleslegessé váltak.

-          Hát megjöttetek? –nyitottam ki az ajtót. Kristi volt az.

-          Igen. –dörzsöltem a fejem. Olyan fáradt voltam hogy képes lettem volna egy hetet végig aludni. De Chris bezzeg. Ott pattogott.

-          Ott van a sarokban. –mondtam. – Mi az hogy nem találod? –kérdeztem nevetve. – Nem hiszem el hogy egy nyavalyás bőröndöt a gardróbban nem találsz meg. –mentem fel. Kristi már elment. Hozott sütit de vissza kellett mennie mert valamit meg kellett beszélnie Rickkel.

-          Én akkor sem találom. –mondta mikor meglátott a lépcsőfordulóban.

-          Még mindig nem találod? –kérdeztem mikor kihúztam a bőröndöt a sarokból. –Kerested egyáltalán?

-          Nem. –ismerte be majd magával húzott. Felemelt és bevitt a szobánkba.

-          Tegyél le. –röhögtem.

-          Te akartad! –mondta majd ledobott az ágyra és fölém kerekedett. Csak nézett.

-          Mi van? –kérdeztem. Még mindig csak nézett. –Mond van valami az arcomon? –kérdeztem nevetve.

-          Igen. –mondta. –Két gyönyörű szép szem ami fogva tart. – mondta. Elmosolyodtam.

-          A fiúk itt fognak hagyni. –mondtam miközben megsimogattam az arcát.

-          Nehéz koncertezni énekes nélkül. –mondta majd leszállt rólam és tovább pakolászott.

Igazából már rég leszállt erről a „sex” dologról. Hogy miért? Mert benőtt a fejünk lágya. Úgy is tudja hogyha akarja úgyis hagyom. Szóval ez a „minden második percben meg akarom húzni a barátnőmet” téma nálunk nem játszik.

-          Nézd meg tényleg itt hagysz. –suttogtam az ajtóban állva. Már mindenki bent ült a buszban.

-          Muszáj. –mondta majd megához húzott és megcsókolt.

Most mit mondjak? Nehéz volt elengedni. vagy háromszor húztam vissza még egy „Búcsú Puszira”. De végül elment. Elmentek. Ilyenkor Kristivel becuccolunk egy házba és egész nap a régi számaikat hallgatjuk és közben persze dolgozunk mind ketten.

De egyik reggel nem úgy ébredtem ahogy eddig.

-          Valami baj van. –mondtam neki. Már fent volt. Abban a pillanatban kapta az SMS-t Ricktől.

-          „Christ elütötte egy kamion. Kórházba vitték de eszméletlen. Lehet mesterséges kómában tartják.” – olvasta fel Kristi. Könnyek gyűltek a szemembe. Azonnal a telefonom után kaptam és rögtön Christ akartam hívni hogy ugye ez nem igaz. De rájöttem hogy semmi értelme nem lenne ezért csak leültem a sarokba és sírtam. Sírtam vagy 3 órán keresztül.

-          Meg kell találnom Pandát. –mondtam végül Kristinek.

-          Nem járkálhatsz a két világ között csak úgy. És mi van ha egyszerűen nem enged vissza? –kérdezte kissé szemrehányóan.

-          Te mit tennél a helyemben? –kérdeztem. Nem felelt. Nem tudott felelni a kérdésre mert pontosan ugyan ezt tenné.

-          Akkor majd vigyázok rád. –mondta. A nyugtató már mindig be van készítve a fürdőszoba szekrénybe. Megakadt a naptáron a szemem.

-          Kristi? –kérdeztem. – Neked…? – Ő tudta mire gondolok.

-          Igen. Miért neked nem? –kérdezett vissza.

-          Nem. –csóváltam a fejem.

-          Ha most be mered nyugtatózni magad akkor biztos hogy a baba is meghal. Ha van ha nincs. Nem teheted. –csukta be előttem a fürdőszoba szekrényt.

-          Akkor mit tegyek? –kérdeztem.

-          Várj. –mondta majd kiment.

Kínok közt de nem tettem semmit. Mikor már majdnem három hetet késet csináltam egy tesztet.

-          És neked pont most kell megölnöd magad. –suttogtam magam elé. Mintha Chrishez beszéltem volna. És akkor a tükörben megjelent. A feje véres volt a szemei kisírtak. Mintha megkínozták volna. Sikítani akartam volna de nem tudtam. –Csak gyógyulj meg. –mondtam a tükörképemnek mivel eltűnt.

-          KRISTIII! –kiabáltam le.

-          Igen? –rohant fel. Előtte lóbáltam a tesztet. Ugrálni kezdett örömében. Én most annyira nem tudtam örülni.

Másfél hét múlva jött az SMS hogy Chris jobban van.

-          Túl van az életveszélyen. –mondta Kristi. –Nem elég? –kérdezte.

-          Nem. Lenne már itthon. –néztem ki az esőbe. Nyár közepe van. Az azt jelenti hogy a baba valamikor a télen fog megszületni. Utálni fogom magam ha Őt is hagyom veszni. – Nem megyünk ki? –kérdeztem. Kristi csak kézen fogott és kifeküdtünk az esőbe. Nosztalgiázni.

-          Emlékszel mikor először nálunk voltál? –kérdezte.

-          Már hogy ne emlékeznék. Chris elhordott mindennek. És most nézd meg hol tartunk. –nevettem.  – A gyerekét várom.

-          Igen. –mosolygott. A nap kisütött és  megláttunk egy szivárványt.

-          Jézusom de csöpögős. –nevetett de láttam rajta hogy közben Rickre gondol.

-          Amúgy mi volt az a dolog amit meg kellett beszélnetek? – Láttam könnyezni. –Csak nem vesztetek össze?

-          Nem… vagyis egy kicsit. Tudod volt neki régen az a Jessica vagy kicsida. Nem sokat beszéltünk róla. Találtam egy képet ahol még együtt voltak és azt hittem mostani és neki estem hogy megcsal meg ilyenek. Tudod milyen vagyok. –mondta.

-          Tudom. –öletem meg. – De ugye nem úgy hagyott itt hogy haragban vagytok.

-          Hát egy picit. –mondta majd megtörölte a szemét.

-          Ohh. – nem tudtam mást mondani.

Teltek a hónapok. Lassan 4 hónap. És még mindig van 2 nap mire hazajönnek. Végül is Chris rendben felépült és kis eltolással de megvolt az egész turné.

-          Csak lennének már itt. –ültem le Kristivel szembe egy hatalmas tál makaróni kíséretében.

-          MEGLEPETÉS! –léptek be az ajtón… 

In my bed or Yours?

MY BED OR YOURS [ENG]

It’s time… It’s coming… I can’t wait.

No lights, more screaming. They’re coming. They’re on the stage. I’ll fall… really.

What’s this? He’s watching me? He can’t. He doesn’t even know that I’m exist.

He’s in front of me. Directly. He almost touched me. If I wasn’t horny, now I am.

Wait a moment. No, nothing. I can’t figure out anything. I can’t breathe actually.

What if I don’t see him again. Because it happens. I won’t be in a concert again. He won’t see me again. He will forget me.

No. It won’t be okay.

After two and half hours terror they going to make us go home. And it won’t be easy because we are 1000 people here.

I heard some voice. Loud noises. Lilly pulled myself with her to the table. We waited hours but with the talking it wasn’t so long.

I thought I will die. Die in beautifulness. He was staring at me. ME! Not somebody else.

I don’t remember what he asked from me but I was shaking my head. I think.

Lilly has disappeared.

Oh my God where she is? –I asked myself. Rick asked me to stay so I stayed.

I had no idea what he wanted to do with me.

I thought he want me to… you know.

I sat there for almost 3 hours.  They didn’t deal with me. Well Rick sometimes asked me stuff but…

When the fans were gone- I haven’t thought one day I will say this but they’re so annoying sometimes.- Rick and I were the last who left.

I was walking in front of him. We were at the parking. It was dark. Rick was talking about something but I didn’t hear it.

I started to search my phone.

-          Don’t you call the cops, do you!? –he asked. I was looking at him. – Yeah I asked you. – he smiled.

-          No… I was texting with my friend. –I said. – You know, she’s just disappeared… But it’s nothing. –I said and take my phone away. Rick smiled my with a little darkness in it and started to move forward. He was coming to me. And smiled all the time.

He took his hand under my chin and his other hand to my back… Sorry in my ass.

Then he pulled me to myself and kissed me. I was thinking about I’m just dreaming again or this is the real life.

But then I got it. This is the real life because he didn’t go away.

-          Wow. –I said.

-          Beautiful. – He whispered. He was laughing and kissed me again.

I took my hand to his neck and we kissed again for 10 minutes almost. And then he asked just one thing.

-          In my bed or yours? 

My bed or Yours...?

ez egy meglepetés Kritsztinek! MEGLEPI! ;) <3

My bed or Yours..?

Már a torkomban dobog a szívem. Mindjárt kezdődik.

A fények kimúltak, a sikítás felerősödött. Kisétáltak a színpadra. Azt hiszem el fogok ájulni…

Mi ez? Engem néz? Nem nézhet engem. Azt sem tudja hogy létezek.

Felém hajol. Majdnem hozzám ér. Ha eddig nem élveztem el akkor majd most biztos.

Várjunk csak. Nem mégsem… Semmire nem tudok gondolni. Semmi másra csak arra hogy valószínűleg most látom Őt utoljára. Nem jutok el többet koncertre. Nem néz rám többet. Elfelejt.

Nem az nem lenne kellemes.

Két és fél óra terror után kikergetnek minket a teremből. Ami egy nagy teljesítmény hiszem vagy ezren vagyunk itt bent.

Kiabálást hallottam. Nem is vettem észre a nagy tömeget kb 3 méterrel mellettem.

Biztos ott vannak és autogramot osztanak. Lilly kézen fogott és magával húzott.

Csacsogni kezdtünk hogy elteljen az idő.

Mikor sorra kerültünk én azt hittem meghalok. Belehalok a gyönyörbe. Engem nézett… Biztos vagyok benne. Most már.

Így visszagondolva meg sem tudtam volna szólalni. Már arra sem emlékszem mit kérdezett tőlem csak bólogattam. Lilly eltűnt.

Úristen hol van? – kérdeztem magamtól. Rick kézen ragadott és megkért hogy maradjak ott a pavilonban vele. Fogalmam sem volt mit akart velem…

Az meg már meg sem fordult a fejemben hogy esetleg… na értitek.

Vagy két órát ott ültem a pavilonban mögöttük. Nem is foglalkoztak velem. Rick néha-néha rám nézett de ő sem szólt hozzám.

Mikor végre elhajtották a fanokat- nem is hittem hogy egyszer ilyet mondok de nagyon idegesítőek tudnak lenni. – Rick és én voltam az utolsó akik elmentünk.

Előtte lépegettem teljesen nyugodtan. Kiértünk a parkolóhoz. Már sötét volt. Rick motyogott valamit amit nem igazán értettem.

Keresgélni kezdtem a telefonomat.

-          Csak nem a rendőröket hívod? –szögezte nekem a kérdést. Felemeltem a fejem. – Igen tőled kérdeztem. –dobott felém egy féloldalas mosolyt.

-          Nem. A barátnőmet keresem. Vagyis kerestem. –mondtam majd bevágtam a telefont a táskámba. Rick vészjóslóan mosolyogni kezdett és egyre közelebb jött. Még mindig vigyorgott.

Már éreztem a leheletét az arcomon. De még közelebb jött. Minden megfordult a fejemben amit készülhetett tenni. De végül…

Az állam alá rakta az egyik kezét a másikat pedig a hátamra-vagyis inkább a fenekemre.

Még mindig vigyorogva magához húzott és megcsókolt. Az életem pergett le a szemem előtt.  

Azon tűnődtem ezt most megint csak álmodom vagy ez most a valóság.

Nyilván a valóság mert kedvenc gitárosom nem tűnt el miután elengedett.

-          Wow. –nyögtem ki végül.

-          Milyen frappánsan fogalmaz itt valaki. –röhögött majd megint megcsókolt.

A nyakára tekertem a kezem és csak élveztem amit csinál.

Lassan elengedett és csak annyit kérdezett:

-          Nálad vagy nálam?