My bed or Yours..?
Már a torkomban dobog a szívem. Mindjárt kezdődik.
A fények kimúltak, a sikítás felerősödött.
Kisétáltak a színpadra. Azt hiszem el fogok ájulni…
Mi ez? Engem néz? Nem nézhet engem. Azt sem tudja
hogy létezek.
Felém hajol. Majdnem hozzám ér. Ha eddig nem
élveztem el akkor majd most biztos.
Várjunk csak. Nem mégsem… Semmire nem tudok
gondolni. Semmi másra csak arra hogy valószínűleg most látom Őt utoljára. Nem
jutok el többet koncertre. Nem néz rám többet. Elfelejt.
Nem az nem lenne kellemes.
Két és fél óra terror után kikergetnek minket a teremből.
Ami egy nagy teljesítmény hiszem vagy ezren vagyunk itt bent.
Kiabálást hallottam. Nem is vettem észre a nagy
tömeget kb 3 méterrel mellettem.
Biztos ott vannak és autogramot osztanak. Lilly
kézen fogott és magával húzott.
Csacsogni kezdtünk hogy elteljen az idő.
Mikor sorra kerültünk én azt hittem meghalok.
Belehalok a gyönyörbe. Engem nézett… Biztos vagyok benne. Most már.
Így visszagondolva meg sem tudtam volna szólalni.
Már arra sem emlékszem mit kérdezett tőlem csak bólogattam. Lilly eltűnt.
Úristen hol van? – kérdeztem magamtól. Rick kézen
ragadott és megkért hogy maradjak ott a pavilonban vele. Fogalmam sem volt mit
akart velem…
Az meg már meg sem fordult a fejemben hogy esetleg…
na értitek.
Vagy két órát ott ültem a pavilonban mögöttük. Nem
is foglalkoztak velem. Rick néha-néha rám nézett de ő sem szólt hozzám.
Mikor végre elhajtották a fanokat- nem is hittem
hogy egyszer ilyet mondok de nagyon idegesítőek tudnak lenni. – Rick és én
voltam az utolsó akik elmentünk.
Előtte lépegettem teljesen nyugodtan. Kiértünk a
parkolóhoz. Már sötét volt. Rick motyogott valamit amit nem igazán értettem.
Keresgélni kezdtem a telefonomat.
-
Csak nem a rendőröket hívod? –szögezte nekem
a kérdést. Felemeltem a fejem. – Igen tőled kérdeztem. –dobott felém egy
féloldalas mosolyt.
-
Nem. A barátnőmet keresem. Vagyis
kerestem. –mondtam majd bevágtam a telefont a táskámba. Rick vészjóslóan
mosolyogni kezdett és egyre közelebb jött. Még mindig vigyorgott.
Már éreztem a leheletét az arcomon. De még közelebb
jött. Minden megfordult a fejemben amit készülhetett tenni. De végül…
Az állam alá rakta az egyik kezét a másikat pedig a
hátamra-vagyis inkább a fenekemre.
Még mindig vigyorogva magához húzott és megcsókolt.
Az életem pergett le a szemem előtt.
Azon tűnődtem ezt most megint csak álmodom vagy ez
most a valóság.
Nyilván a valóság mert kedvenc gitárosom nem tűnt el
miután elengedett.
-
Wow. –nyögtem ki végül.
-
Milyen frappánsan fogalmaz itt valaki. –röhögött
majd megint megcsókolt.
A nyakára tekertem a kezem és csak élveztem amit
csinál.
Lassan elengedett és csak annyit kérdezett:
-
Nálad vagy nálam?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése