Az utolsó szál cigaretta

Kilépek.
Kilépek az ajtón, a szádból áramló meleg levegő keveredik az arany Marlboro füstjével, mosolyogva az arcomba fújod.
Ez nem az a tipikus "Mindent vagy Semmit" mert itt vagy minden lesz vagy semmi.
Egész este kóstolgatjuk egymást, szivatjuk a másikat és már mindenki látja, hogy itt lesz valami. Főleg mikor kiveszed a kezemből a borospoharat, hogy ez mostmár a tiéd is, felhörpinted belőle az utolsó kortyot és tovább zenélsz. Majd percekkel később újra megosztjuk a poharat. Megint Cicának hívnak, de az jobban tetszik ha azt mondod "Misfits" és közben csibészen, féloldalasan mosolyogsz rám, a szádhoz emeled a poharat és lehúzod a tartalmát. Itt lesz valami.
Vagy mégsem?
Én nem vagyok ilyen.
Elmondásod szerint te sem.
Pedig mégis.
Vagy nem?
Nem tudom.
Te vagy a kedvenc "de mi van ha..." kezdetű mondatom. Egy hétvége alatt azzá váltál.
Be sem áll a szánk, ha mégis az nem kínos, inkább gondolkodtató.
De amit mondtam megmondtam.
Érdekes vagy. Nagyon hasonlítunk-szerintem. Persze te lehet csak azt gondolod, hogy nagyon fiatal vagyok még, te meg már öregszel, ami hülyeség, mert nem. Nem és kész, értsd meg.
Reggel kócosan ébredünk egymás mellett. Mosolyogva. Biztos vagyok benne, hogy a Nap első sugara rá mosolygott egymásba gabalyodott testrészeinkre. Mert így aludtunk. A karjaidba zártál. Kényelmes volt. Túlságosan is.
De, mint minden ez is múlandó-vagyis nagyon remélem nem.
Mindig lesz egy új nap ami elűzi a biztonságot adó sötétséget. Mindig lesz valaki aki rád talál.
Remélem, mi egymásra találtunk.
És nézd meg.
Itt ülök, e felett. Görcsölök, hogy megtalálod-e és hogy felfogod-e, hogy ez Én vagyok. Hogy ez az, amit én annak nevezek, hogy "Jól tudok írni" mikor Kérdezz-feleleket játszottunk.
De ez is csak egy játék nem de?
Ez csak
Egy játék.
És bár ne az lenne.