Egy kellemes helyre szólt a jegy. pontosan a színpad elé a kordon tetejére.
Nem érdekelt hogy egyedül vagyok. Csak a kezembe vettem a fényképezőt és kattintgatni kezdtem hogy legyen miről írnom a blogban amit a munkámhoz csinálok.
Szinte percre pontosan kezdetét vette a terror.
Természetesen nem volt nehéz észre venni míg így se hogy hasonlókkal voltam egy tömegben.
Csak átadtam magam az érzésnek és minden átjött amit akartak adni.
Ilyenkor vagyok önmagam és ilyenkor ismerem meg őket azon felül hogy több mint 3 hétig náluk/velük voltam.
Viszont az egy rossz ötlet volt részemről hogy megpróbáltam megmozdulni.
Chris valahogy pont elém került. Egyenesen a szemembe nézett…
A tömeg pedig fogta magát és rápréselt a kordonra.
A fényképező a színpadig repült. Semmi baja nem lett, Rick rám kacsintott és arrébb lökte a lábával.
De én még mindig felkenődtem a kordonra. Lassan levegőt sem kaptam. Chris elrohant.
A lámpák leoltódtak.
Sötét volt. A légzésre figyeltem és észre sem vettem hogy két hatalmas tenyér kiemel a tömegből mellettem pedig felsikított valaki hogy „ÚRISTEN CHRIS MOTIONLESS ITT VAN MELLETTEM!”
Itt esett le hogy Ő az. Kihúzott a tömegből és a gyengélkedőre vitt. Ő maga.
Elárulom hogy nem kellemesen váltunk el egymástól. Veszekedtünk és a fejemhez vágta hogy megbánta hogy megismert. És hasonló dolgok.
- Jól vagy? –kérdezte 10 centire az arcomtól míg valaki egy maszkot nyomott az arcomba.
Tiszta oxigént éreztem. Bólogattam. Megborzolta a fejem búbját majd valamit odasúgott a STAFF egyik tagjának és elviharzott.
A koncert zavartalanul ment tovább. Nekem mégis zakatolt a fejemben mikor a City Lights után a gorilla szólt hogy menjek vele.
Legnagyobb meglepetésemre Kristi alakját láttam meg.
- Hát te? –nézett rám.
- Én? Az úgy volt hogy eljöttem, majdnem megfulladtam de Chris megmentett. Soha nem tett még ilyet igaz?
- Amióta én járok koncertre soha. –csóválta a fejét. – Különleges vagy. –mondta majd megláttam mellette Ricket miközben a fényképezőmet nézegeti.
- Nekem kellenek ezek a képek! –mondta majd megcsókolta Kristit.
- Szuper volt. Mint mindig. –suttogta a lány. Megkaptam a fényképezőt majd srácok eltűntek az autogram osztáshoz.
- Hogy érted azt hogy különleges vagyok?
- Chris egész idáig azon tépte magát mi lett volna ha nem vesztek össze. Senkin nem gondolkodott még így mint rajtad. És egyszer azt mondta valaki hiányzik a csapatból.
- Én? –kérdeztem mikor leültünk a padkára.
- Legközelebb engem is megmenthetsz. –hallottam elszórtan a hátam mögött.
- Üldözni fognak.
- Nem fognak. Ezentúl egy tapodtat sem akar majd nélküled menni. Mikor lejött a színpadról az volt az első mondata hogy itt vagy. – akkorát néztem.
- Azt hittem utál….
- Nem utál. Csak forrófejű. és nem kicsit. –nevetett Kristi.
- Oh hidd el tudom. –nevettem vele.
- Meg fog védeni minden áron. –jelentette ki.
- Kit fogsz megvédeni? –jött oda Ricky.
- Tudod miről beszéltünk eddig? –kérdezte Kristi
- Igen. – bólogatott a gitáros. Kristi jelentőség teljesen felém bólintott. – Áh értem!
- Okos vagy! –veregette meg a mellkasát Kristi
- Hova megyünk? –kérdeztem.
- Hova mennénk? Inni! –kiáltott fel Chris.
- Köszi hogy kiszedtél onnan! –mosolyogtam mellette mikor beültünk a buszba.
- Semmiség kicsibe! – röhögött majd behúzta az ajtót és elindultunk. És innen ragadt rám a Kis Csibe.
Másfél órával később már pocsolya részeg volt mindenki. Na jó. Én annyira nem pedig annyit ittam mint ők, ha nem többet.
- Na jó… te sem vagy semmi. –hallottam Kristitől. Még tényleg egész józan voltam. Éppen csak a kedvem jött meg. De a fiúk ott baromkodtak. Olyan marhaságokat hordtak össze hogy azt hittem felveszem és lejátszom nekik holnap másnaposan. Biztos kijózanodtak volna.
Valahogy hazakeveredtünk. De reggel akkora fejfájásra ébredtem hogy az már meg sem lepett hogy félmeztelenül Chris mellkasán ébredtem. Csöndesen szuszogott. Benéztem Rickhez.
A takaró alatt feküdtek Kristivel. De ő már fent volt.
- Mi történt este? –kérdeztem miközben belebújtam a pulcsimba meg a kisnadrágomba.
- Semmire nem emlékszel? –kérdezte nevetve Kristi.
- Nem én. –csóváltam a fejem majd egy hatalmas pohár vizet kezdtem szürcsölni.
- Nagy nevetve örök hűséget esküdtetek egymásnak Chrissel. –röhögte el magát mikor meglátta ahogy a víz kirohan a számból és egy hatalmas pacaként folyik le az ablakon.
- Mi van? –kérdeztem. Nem bírt leállni a röhögéssel. És szépen felverte a két nagy havert
- MI a szar van itt! –jött le először Chris a fejét dörzsölve.
- Tessék. –nyomtam a kezébe egy pohár vizet.
Aznap a józanodás napja volt. Kristi elmagyarázta mi volt ez az örökhűséget esküszök dolog.
- Oké. OKÉ elég. –nevettem. – Részeg voltam.
- Én komolyan gondoltam. –röhögött Chris.
- Mint Avrillel? –röhögtem.
- Pontosan. –kezdett el csikizni. Ezt szépen megmosolyogták Kristiék.
- Mit néztek? –kérdeztük egyszerre.
- Semmit. –nevetett.
Hamarosan készülődni kezdtem hogy elmenjek „haza” Panda házába.
- Holnap kimegyünk Draculához. Ugye jössz te is? –kérdezte Chris miközben megfordult és a lépcsőt nézte ahol álltam.
- Persze. –nevettem. – Pandához akarok menni… -suttogtam.
- Oh értem.
Egy óra alatt összeszedtem magam.
- Chris elvittem a kocsid! –röhögtem miközben leakasztottam a slusszkulcsot a kulcstartóból.
- Na azt már nem. –mondta miközben utánam sietett. Márciusban még elég hideg van de már elviselhető.
- És egy szál kisnadrágban akarsz utánam jönni? –vontam kérdőre mikor a kert kaput nyitottam. Végig nézett magán majd csak „szúrósan” figyelt ahogy elviszem a kocsiját.
A házban csend honol… Majd röhögés hangja hallatszik.
- A fényképezőm! –csapok a homlokomra miközben már is a telefonom után kutatok.
- Hello Kis Csibe. itt hagytál valamit…
- Igen. De ne adjátok oda Chrisnek… Tegnap csináltam néhány képet róla….
- Néhány százat. –ment ki a kertbe Rick. Ezt az ajtó csapásból véltem.
- A francba. Most nézi igaz?
- Igen. –bólogatott a vonal másik végén.
- A francba. –motyogtam. – El tudod hozni nekem.
- Persze elküldöm vele… - mondta sietve majd kinyomott
- Nem hiszlek el Ricky Horror… - röhögtem miközben leparkoltam.
Olyan 3 óra múlva csöngetés zavarja meg édes álmaimat miközben London in Terror-t hallgatok.
Félve nyitom ki az ajtót. Mióta Panda elment olyan üldözési mániám van hogy öröm nézni.
- Bu. –szól halkan be az ajtón mikor látta hogy jól elbújtam mögé.
- Oh csak te… - könnyebbültem meg.
- Mért én már nem is vagyok elég? –nézett rám. A kezembe nyomta a gépet majd én visszaálltam abba testtartásba mint eddig. A mellkasomon összefontam a kezem és a kínos csend beállt közénk.
Majd Chris csak beljebb tolt az ajtón és bejött ő is.
- Azt hittem meghalok. –mondtam mikor már a tetőn voltunk. Nagy mániám felmászni a tetőre. – Panda is mindig idehozott. – mondtam mikor nem értette mit akarok.
- Nagyon hiányzik?
- Igen. – bólogattam. – Mintha egy hatalmas luk lenne itt… - mutattam a mellkasomra. – Csoda hogy még dobog a szívem. –nevettem keserűen.
- De holnap újra látod. –húzott magához.
- Igen. –motyogtam majd a képeket kezdtem nézegetni.
- Mond ezeket komolyan te csináltad?
- Igen. –nagyon változatos szókincsem megmutatkozik ezekben a percekben. ű
Chris egy óra múlva elment mert azt mondta van egy kis dolga.
És elvitte a kocsit.
- Utállak! –írtam meg neki SMS-ben
- Ez úgy sem hiszem! – kaptam vissza a választ.
Másnap reggel keserűen nyitottam ki a szemem…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése